Hogyan szoktatok le a cigarettáról?

A "reggeli kezdéses" válaszoló vagyok. Csak néhány dolgot akarok még elmondani: szerintem leszokni nem lehet, ha már valakiben kialakult a függőség a cigi iránt, legyen az akármilyen mértékű is, csak abbahagyni, és életfogytig küzdeni a kényszerrel, hogy rágyújts, ami a kialakult függőség miatt van. Ez a küzdelem miatti szenvedés idővel csökken. Egy jó tanács: NE próbálj vízipipázni, ha már sikeresen abbahagytad a cigit, mert nagyon könnyű tőle meginogni az elhatározásodban :)

Egyébként meg aki le akarja tenni, annak tessék elfoglalni magát valamivel intenzíven. Nekem sem hiányzott annyira, mikor pl. munkahelyen olyan dolgot csináltunk, ami hosszabb távú odafigyelést igényelt. Volt, hogy órákig eszembe sem jutott rágyújtani, pedig akkor még nem hagytam abba.

El kell szépen kezdeni, és arra gondolni, hogy ha már egy napot kibírtam, akkor ne rontsam már el azzal, hogy most rágyújtok. Következő nap már 2, és így tovább. Előbb-utóbb azt veszed majd észre, hogy eltelt egy hónap, és még mindig élsz :)

16 évig erős dohányos voltam, napi 2 doboz piros Marlbi. Kipróbáltam mindenféle csodaszert, de nem használtak, a háziorvosom meg fenyegetett, hogy rossz az EKG-m, sok a gyomorsavam stb. Azzán találtam egy civil szerveződést, akik segítettek egymásnak leszokni.

Mindenkinek azt mondtam, hogy elmentem nyaralni és kikapcsoltam a telót. Kivettünk az egyik taggal egy kis erdei házikót, előtte meg beszéltem a dokival, hogy mit akarok. Adott fejfájáscsillapítót, kis nyugtatót, altatót, mondta, hogy egy keveset segítenek enyhíteni a tüneteket. Ezekkel meg kajával, piával megrakva szépen felvonultunk a friss levegőre a sráccal. Másnap reggeltől nem cigiztem, délutánra mindenem lezsibbadt, kiszáradt a szám, vedeltem a vizet. Éjszaka nem aludtam semmit, altató ide-oda, néztük a filmeket a laptopon. Hajnalban elaludtam 3-4 órára, utána jött a hasmenés. Az előző nap megivott 8 liter víz hátul jött ki...közben elkezdtem szédülni, a vérnyomásom pulzussal együtt szépen visszesett, kimértük. A arc, aki velem jött rendes volt, hozott hasfogót a városból, meg virrasztott velem. Harmadik napon kezdtem jobban lenni, akkor leginkább csak hánytam az összezabált cuccokat. Negyedik napon elkezdtem szédelegve sétálni, a srác támogatott, mint egy öregembert. Szervezetem meg megbarátkozott a no cigi gondolattal. Egy hét után kezdtem embernek érezni magam, három hét után jöttünk vissza Pestre. Nekem még kellett 2 hét, mielőtt kijövök abból az ingerszegény környezetből a nagyvárosi őrületbe. Jelenleg 4 éve nem dohányzom.

Ha nincs ott velem az a srác, aki ezen mind túlesett, és jópár másik emberen ezt már végignézte, nekem nem ment volna. Egyedül, segítség nélkül tutira bepánikoltam volna és rágyújtok. Akár otthon, akár a nyaralóban.