Tényleg egész hátralévő életemben hiányozni fog a cigi? Megéri egyáltalán így leszokni? Régen leszokott, valódi (ex) függők válasza érdekel.

Tomi90 - Érdekes meglátás azért, mert sokan nem tesznek különbséget azon két típus között, amelyről te írtál.

Mindamellett, hogy az én véleményem is az, hogy különbség van egy szenvedélyes dohányos és egy függő, kényszeres dohányos között, ez a kettő között vannak olyan átmenetek, amelyeknél adott személy nem ismeri fel igazán vagy nem tudatosul benne igazán, hogy ő melyik típusba is tartozik.

Példaként van egy 30 éves férfi, aki már 15 éve cigarettázik és észreveszi ennyi ídő után, hogy a fizikai képessége jelentősen csökkent, nehezebb a légzés, ingadozik a vérnyomás stb. , ezért fontolgatni kezdi a leszokást.

Tegyük fel azt is, hogy nem csak fontolóra veszi ezt, hanem meg is próbálja 1x,2x,3x, de minden alkalommal kudarcot vall.

A többszörös kísérletezések és bukások után tudat alatt konstatálja azt, hogy egyrészt nem annyira erős, mint ahogyan gondolta, másrészt nem olyan egyszerű a leszokás sem, mint ahogyan elképzelte. Mindezek azonban olyan tudatalatti folyamatok, amelyek másodpercek alatt és szinte észrevétlenül mennek át az ember agyán, és mire a felszínre érnek olyan változásokon mennek keresztül,hogy ami a tudatos szférába jut az már egy olyan gondolat, hogy “ Nem is akarok én igazából leszokni erről. Minek ? Szeretem én ezt csinálni.Ha szeretem, akkor meg nincs értelme leszoknom. Tiszta sor. “

Ez az “ édes citrom “ jelenség, amikor valaki elhiteti saját magával azt, hogy amit csinál, azt valójában élvezi, miközben van egy tudat alatt elnyomott része, amely ennek épp az ellenkezőjét sugallja.

Persze aki jól érzi magát több évnyi dohányzás után az időszakos közérzeti problémák, ráncosodó bőr, keringési panaszok stb. ellenére, akkor az kiváló. Annyi az egész, hogy én még nem találkoztam ilyen személlyel.

Következtetésképpen nem mindegy az, hogy valaki milyen életkorban és milyen állapotban viszonyul ehhez. 25 éves fejjel bárki viszonylag még egészséges és szívós szervezettel áll hozzá a dologhoz, mert ebben az esetben a dohányzás még nyilván csak egy élvezet, hiszen jelentős melllékhatásokat még nem eredményez. Azonban az idő előrehaladtával egyre nő az esélye annak, hogy ha a lehetséges mellékhatások valamelyike felüti a fejét az illető életében, akkor az le fog leállni és beéri azzal, hogy egyelőre még visszafordítható következményeket idézett csak elő, amelyeket egyszerű leszokással megszüntethet- ehelyett inkább előveszi az “ Bármikor letudnám tenni a cigit, csak még nem akarom. “ sablont és inkább szenvedélyes dohányosnak kategorizálja be magát, mintsem tagadó fázisban lévő függőnek.

Allen Carr könyve amúgy nem csak azoknak szól, akik már végső stádiumban vannak vagy akiket már csak a függőség hajt. Olyan személyeknek is felnyithatja a szemét bizonyos megszokott kifogásokkal kapcsolatban, amelyeket az emberek akaratlanul is adagolnak magukba, hogy az adott dohányos rájöhet arra, hogy ő valójában nem is a cigit szereti, hanem X, Y és Z dolgot, amiről azt hiszi, hogy a cigi kölcsönzi neki.