Miért nem félek a cigitől? Miért nem félnek az emberek a cigitől? Miért nincs bennem se félelem?

Mert tudod, hogy ezek a filmek nem az igazat írják! Sok öreg él, aki fiatalkorától dohányzik, még is egészséges. Sokan halnak meg tüdőrákban, szívbetegségeben, akik soha nem dohányoztak.

Nem egészséges az igaz, de nem is olyan egyértelműen káros, ahogy reklámozzák.

Nem dohányzom, de véleményem szerint azért nem félsz és félnek mások, mert nem rögtön azonnal hat, hanem folyamatosan, szálanként károsít mindig egy picit. Mivel lassú folyamat, ezért szinte észrevehetetlen egy ideig. Először csak többet köhög...ezt még ráfogja másra.

Utána hamarabb kifullad....majd szép lassan halad a súlyosabb dolgok felé.

Komoly dohányosok baráti köre is szép lassan megváltozik. Nemdohányosok nem beszélnek közelre engedve, mert bűzlik a szája. Nem fogják mondani, de ha közel állnak, egyet hátralépnek.

Ha dohányzik, a nemdohányzók lassan araszolva kerülik. Nem lesznek vele egy helyiségben, utcán jobban kikerülik..stb., mert egyszerűen büdös.

Számomra egyébként felfoghatatlan:

-káros

-büdös

-és még ezért fizetnek.

Van, aki hajlamosabb ezekre a károsodásokra, van, aki nem annyira hajlamos. Ettől még nem "nem káros" a cigi.

Egyszerűen azért nem félsz tőle, mert képtelen vagy 20 évre előre tekinteni, vagy egyszerűen nem érdekel, hogy mi lesz akkor. "Veled úgysem történik meg" - első hozzászóló erre a mintapélda.

Ez ebben az életkorban még normális. Sőt, én 27 vagyok, és én sem vagyok képes őszintén elgondolkodni azon, hogy mi lesz 20 év múlva.

Ez egy összetetteb kérdés, mint azt sokan gondolnák.

Egyrészt az emberek hajlamosak szubjektíven viszonyulni azokhoz a dolgokhoz, amik őket érintik. A dohányosok például többször emlékeznek arra a Pista bácsira, aki 90 éves koráig dohányzott és kevesebbszer gondolnak arra a Feri bácsira, aki 40 évesen halt meg tüdőrákban.

De ez nem csak a dohányzás esetében érvényes, hanem bármilyen témára, amelyet mindenki hajlamos annak alapján megítélni, hogy személy szerint ő melyik oldalon van, mert sokkal könnyebb egyetlenegy nézőpontból nézni bizonyos dolgot, mint több nézőpontból.

Egy nézőpont megnyugtatja a tudatot, több nézőpont már gondolkozásra késztet.

Másrészt ott van a folyamatos támadás, az anti-dohányosok olyan módszerrel próbálnak hatást gyakorolni a dohányosokra, amivel pont az ellenkező hatást érik el: azt sulykolják féktelenül mindenkibe, hogy a cigi megfogja ölni őket, de ezt a kockázatot mindenki tudja, tehát azzal, hogy szakadatlanul ismételgetik ugyanazt, megsózva az egészet morbid képekkel és dokumentumfilmekkel, csak azt érik el sok dohányosnál, hogy még nagyobb feszültség alatt érezzék magukat és ez nem segít.

Ezenkívül még mindig hatása van annak a generációnak, ami azokban az időkben nőtt fel, amikor a dohányzás még nem volt ennyire károsnak tekintve.

Egy amerikai fórumon egy férfi mesélt arról, hogy ő a 70es években nőtt fel, amikor mindenki fiatal kortól kezdett el dohányozni és még napjainkban is élnek, viszonylag egészségesek is. Ennek csak az a bökkenője, hogy mi már nem AZOKAT az időket éljük, mert sokkal több káros anyaggal érintkezünk naponta, mint ami régebb létezett, ezért nagyon kétes, hogy ugyanazt az életet élve, amit felmenőink éltek, ugyanazokkal a következményekkel számolunk majd, mint ők.

Belőlünk már kevésbé esélyes, hogy 80 évig dohányzó nagymamák és nagypapák lesznek.

Mindent egybevéve, a dohányzás egy tényező számos más tényező közül, ami adott személy életvitelét meghatározza.

Személyes megítélés kérdése, hogy ki milyen döntéseket hoz az életére nézve, a félelem nem megoldás, tiszta fejjel kell átgondolni a dolgokat és ha kockázatunk valamit, akkor annak a következményével is tisztában kell lennünk, azt érdemes csak magunkra vállalni, ami számunkra igazán megéri akár rövidtávon, akár hosszútávon.