Már 2 hónapja nem dohányzom. Eddig elvoltam nélküle, de nagyon hiányzik az életemből, hiszen 20 év alatt az életem szerves része volt. Szerintem ma este rá fogok gyújtani, de csak 1 szálat szívok el. A napi 1-2 szál cigi az még nem olyan káros, ugye?

Kb. 25 éven keresztül bagóztam, nagyon sokat. Közel fél éve nem gyújtottam rá. Korábban csak 1-2 hónapos próbálkozásaim voltak, és mindig az az 1 szál cigi vitt vissza a rendszeres bagózásba. Volt, hogy elszívtam egy szálat, majd egy hétig majdnem ugyanúgy sóvárogtam, mint a leszokás első napjaiban, és végül megadtam magam, pár nap után vettem cigit, rövidesen ugyanúgy füstöltem, mint korábban (napi legalább 1 doboz). Irigylem azokat, akik képesek megállni napi 1-2 szálnál. Nekem sajnos nincs ehhez önuralmam.

Nyilván Te is tudod a választ, napi 1-2 szál is káros az egészségre, kérlek, ne várj tőlünk felmentést. :) Én egyébként minden káros hatásai ellenére boldog lennék, ha biztosra tudnám, hogy meg tudnék állni napi 1-2 szálnál. Te is nagyon jól tudod, hogy csak játszik veled a függőség, hiszen 20 év alatt a mindennapjaid részévé vált a dohányzás: örömödben, szomorúságodban, unalmadban, ha épp nincs kibeszélned valakinek a jó vagy rossz érzéseidet, a cigi ott van társként. Nekem ez hiányzott és néha hiányzik most is, de már sajnálnám a cigi nélküli időt elveszni.

Én a mai napig úgy vagyok, hogy nem szoktam le, csak tesztelem, meddig bírom nélküle. Nem ígértem meg senkinek, és éppen ez a jó, ez a szabadság, hogy bármikor megtehetem, hogy elmegyek cigit venni. És csak mostanában kezdem néha érezni, hogy nem elvesztettem valamit, hanem megszabadultam valamitől.

A Te döntésed, hogy mit teszel, szerintem érdemes kitartani. A két hónap már szép eredmény.

Bocs a sok okoskodásért. :)

Kedves Kérdező!

A 12-es vagyok.

Látod, szép eredmény, nem gyújtottad meg azt a cigit. Gratulálok!

Épp egy hete sörözgettem régen látott barátokkal, és az egyik dohányos mondta nekem, hogy nyugodtan vegyél a cigimből, ha akarsz. Nemet mondtam, nemet tudtam mondani. Nem hangoztattam, de büszke voltam magamra.

Te is legyél az!

(Nemrég álmomban rágyújtottam, és nagyon jó érzés volt, de tartsunk ki szerintem.)

Köszi,és ez nekem is jó, mert kell valami napi öröm, ami feledteti a cigit.

Látod, rendkívül bölcs lettem. :)

Eleinte napokban kell gondolkodni, ezt nem én találtam ki sajnos, de jó ötletnek tartom. Mert jó, ma nem gyújtok rá, no és akkor mi van? Magamon ezt vettem észre: ha nincs helyette más öröm, akkor visszaesem. A cigi mondjuk óránként adott kis örömöt, kikapcsolódást stb.

Ezt nemigen lehet pótolni, de át kell "szokni" napi egy jó dologra. Nem kell nagy dologra gondolni, hanem pl. a doboz cigi árából eszem egy jó hamburgert. Más örömforrást találni.

Nekem ez segít még.

Olyan nincs hogy 1.szálat fogsz szívni.

Minden nap egyre többet fogsz és bizony káros.

A 12-es és 16-os vagyok.

Igen, megértelek. Vannak, akik mondják, hogy egyen az ember csokit, gyümölcsöt stb. A franc akar óránként pl. almát rágcsálni, pláne munkaidőben! :D

Ismétlem magam, nekem az a gondolat segít, hogy nem akarom veszni hagyni az eddigi cigi nélküli időt, és ha vennék cigit, nem lenne jobb. Csak a pénzem fogyna. De volt már, hogy a dohánybolt ajtajából fordultam vissza...

Olvastam olyan gondolatot, hogy a sóvárgás elmúlik akkor is, ha rágyújtasz és akkor is, ha nem. Nekem ez a gondolat tetszik. Esetleg keress olyan gondolatokat, amelyek segítenek, amik a tieid.

Amúgy is hajlamos vagyok az életben a rossz dolgokat előbb észrevenni, ezért tudatosan leírtam a jókat a nem bagózással kapcsolatban (esetleg próbáld ki Te is, tarts magadnál a papírt, amire leírtad). Ezek is segíthetnek. Nekem ez jó, nem biztos, hogy Neked is beválik. Nem tudhatom.

De hát ugye nem szólhat arról az élet, hogy kibírunk valamit, hogy szenvedünk a hiánya miatt. Ezért is van az, hogy még mindig viaskodik bennem is a gondolat: inkább veszek cigit, de aztán lebeszélem magam róla. :)

Tudom, idegőrlő. Játszom a nikotinördöggel. Na, te kis geny@, meddig bírod? Ma én győztem. :D

Nemrég mondtam egy ismerősömnek, hogy még mindig nem tudom elképzelni magam nem dohányzóként, fogok én még bagózni az életemben. Kérdezte: Akkor minek csinálod?

Jó kérdés. Az a válaszom, hogy anyagi problémákat okoz, kínos helyzetekbe kerülök (ciki a cigi), elegem volt magamból, hogy késő este, szakadó esőben is képes voltam elindulni cigiért, egy jó társasági beszélgetést ott hagytam (megszakítottam), mert ki kellett elégítenem a nikotinigényemet, a "szükségletemet". 43 évesen nehezebben mentem fel a lépcsőn, mint a nem dohányzó 60 éves kolléga.

Ezekből elég. Örömöt okoz, hogy ezek nincsenek.