Nemdohányzó embereknél hogy működik az "önjutalmazás"?

Érdekes? Inkább szánalmas felvetés.

Ahogy egy függő arról papol, hogy a saját szerén kívül semmi nem okoz boldogságot. Mielőtt kiírsz egy ilyen önsajnáltató szöveget, amiben nyíltan lenézed a társadalom azon felét, akiknek nincs hozzád hasonló függősége, miért nem gondolkozol el azon, hogy:

- Vannak éhező emberek, gyerekek is - Mit csinálnak ők?

- Vannak hajléktalanok - Mit csinálnak ők?

- Vannak halálos betegségekkel küzdő emberek - Mit csinálnak ők?

Ilyenkor eszedbe sem jut, ahogy a leírásodban kiszűröm a dolgokat, hogy: ott a fedél a fejed felett, ott van a családod, van betevő - van amit megehetsz, megihatsz. Neked kávé kell, de cigarettával, citromos víz persze hogy nem jó, bármilyen étel persze, hogy nem jó. El sem gondolkozol azon, hogy értékeld amid van, mert egész egyszerűen ennyire magába szippantott egy függőséget okozó drog.

Ne érts félre, én nem akarlak téged okolni ezért, ugyanis a mai társadalomban lassan az számít normálisnak, ha valaki szívja befelé a párezer méreganyagot tartalmazó, önpusztító füstöt.

De csak hogy tisztában legyél vele, ez csak nikotin, ami nagyon gyorsan ürül. Ha le akarsz szokni, az alkoholhoz és a kemény, illegalális drogokhoz viszonyítva nem lesznek a puszta sóvárgáson kívül egyéb testi tüneteid. Mindenki beképzeli, hogy de rossz és de sivár az élet, ha nem kapom meg a cigit, pedig ha megvonod, nem fogsz remegő kézzel kelni, nem fogsz sikítozni és megbolondulni, nem fogsz fájdalmat érezni, mert ez csak nikotin. Igazából csak jobban fogod érezni magad, mert nem szennyezed tovább önkéntesen a tüdődet és nem viszed be azt a további párezer méreganyagot.

És még egy valamit jó lenne ha megértenél: "Dohányosoknak a cigi az egy ilyen örömforrás" - NEM! Ez csak az, amivel áhítod és becsapod magad. Az örömforrást a függőség csillapítása okozza, nem a cigaretta. Ha nem lennél függő, akkor nem éreznéd pár órán belül, hogy újra KELL. Azért emeltem ki, hogy KELL, mert a dohányosnak KELL az a cigaretta (a nikotin). Nem olyan mint egy tábla csoki, megeszem és jól esik, de ha nincs akkor is el vagyok. Nem, ez egy drog.

Más is szerezhet örömet az életben, mint a káros szenvedély.

Én a kedvenc (alkoholmentes) italommal jutalmazom magam, néha egy kis csoki jöhet, meg az alkotás öröme.

Edzés után a kellemes, hűsítő zuhany a jutalom.

Egyébként a jutalmat sokan keverik a fájdalomcsillapítással. Ne tegyétek.

Jutalom: siker utáni ajándék önmagadnak

Fájdalomcsillapítás: tompítani egy szar napot

Nálad is az a baj hogy minrt minden szenvedély beteg azt hiszi csak az a jó.

Aki bagózik vagy kábitózik, mindenki ráakarja erőltetni a másikra azt.

Gyere gyujts már rá, vagy szívj egy spanglit.

Az alkesz is minden áron megakar kinálni .

Én dohányoztam meg ittam is régen, hát valami borzasztó ami az emberrel akkor van.

Minden percet az tölt ki hogy mikor fogom azt megint csinálni.

Az meg tévedés hogy jól érzed magad ha bagózol.

Pont az hogy rosszul vagy ha nem gyujtassz rá és ez nagy különbség.

Azt mindjárt le is szögezem, hogy magam is dohányos vagyok. Emiatt talán értem, hogy mire gondolsz. Ugyanakkor mégsem értem. Mert miért kellene jutalomként tekinteni a cigarettára?

Tény, hogy ha valamilyen tevékenységet befejezek, akkor rágyújtok, mert a cigarettával teszem a végére a pontot. Nem tudom, hogy esetleg te is így gondolhatod a „jutalmat”?

Szeretnék leszokni, kértem segítséget a körzetitől, és annyit mondott, vegyek magamnak Nikorettet. Hát köszönöm szépen doktornő a hasznos tanácsot… Ezt tudom magamtól is.

De amit te itt felvetettél, az eszembe sem jutott. Mert nem jutalomként tekintek a cigarettára, hanem egyszerűen MEGSZOKTAM, hogy dohányzom.

Amíg ki tudtam járni az utcára, akkor, ha kijöttem egy üzletből, postáról, akárhonnan, az volt az első, hogy rágyújtottam. És mivel említettem, milyen segítséget kaptam az orvosomtól, magamtól úgy próbáltam meg elkezdeni leszokni, hogy először ez volt az a szál, amit nem gyújtottam meg. És ez így is maradt, tehát ezt meg tudtam állni. És nem is hiányzott. Most, hogy már nem tudok kijárni (szklerózisom van), el-elhagyok egy „megszokott” szálat. Pl. már nem az az első, hogy reggel kávé és cigi. Sőt, kifejezetten jól esik, hogy mikor beveszem a reggeli gyógyszereim, akkor nem cigarettaízt érzek a számban, hanem a málnaszörpét.:)

Aki nem dohányzik, annak miért ne lehetne boldog az élete? Egyáltalán miért van szükség arra, hogy valaki megjutalmazza magát?

Azt gondolom, hogy aki nem dohányzik, annak pl. az az öröm, hogy vége a munkanapnak, elmosogatott, megfőtt az ebéd, stb. tehát az elvégzett munka öröme. Vagy hogy süt a nap, szép a táj, egy jó könyv, bármi lehet. Vagy akár ugyanazok a dolgok, amik neked, és nekem, csak cigaretta nélkül. Kizártnak tartom, hogy ettől üres lenne az élete. Mivel nem tudja milyen dohányozni, nem is hiányozhat neki. Kivéve, akinek már sikerült leszoknia.

Olyan régóta dohányzom, hogy nem tudom visszaidézni, miket is csináltam, amikor nem dohányoztam. Valószínűleg belefogtam egy másik tevékenységbe.

Neked még nem fordult meg a fejedben, hogy leszokj?

A többieknek pedig annyit tudnék mondani, hogy nemcsak a nikotin, alkohol és drog hármasa létezik, mint függőség. Ott az orrspray, szerencsejáték,szex vagy pornó,közösségi média, meg sokféle érzelmi függőség. Pl. mikor valaki nem tud elszakadni a gyerekeitől, ha azok már felnőttek. Vagy a társfüggőség. Irányításmánia,stb.

Szóval kevés az olyan ember, aki mindentől szabad. Természetesen ezeket nem "mentségként" írtam csak a pontosítás kedvéért.

Tökéletesen boldog vagyok cigi nélkül, sőt legalább nem vagyok büdös érzem magamon a finom parfüm illatot, vagy a frissen mosott hajam, érzem rendesen az ízeket.

A kávét ágyban is megtudom kényelmesen inni, vagy épp a legkondi mellett, vagy a kedvenc filmem mellett.. míg a párom kint aszalódik a 40 fokban, vagy ázik az esőben, mert ugye bent nincs cigi.

Nem sárgák a fogaim, szép a kezem.

Nem köhögök, nem jön rám a félelem hogy mennyivel több esélyem van tüdőrákban meghalni.

A havi 40-50 ezer forint amit én nem költők cigire, meg nagyon sok mindenre jó, nem sajnálom magamtól a finom falatokat, szép ruhákat, de főként nem az élményeket. Mindig futja hogy tartsak a párommal, barátaimmal olyan napokat amikor étteremben eszünk, jó helyekre megyünk, épp azt csináljuk amihez kedvünk van.

Jó érzés hogy végig tudok ülni a moziban egy filmet, nem kap el az ideg egy jó étteremben kaja után, nem kell kimászni folyton a medencéből ha fürdő helyen vagyunk, idegbe lenni ha a szálodában nincs erkély vagy épp nem lehet ott dohányozni, dohányzó helyeket keresni, kocsival megyünk valahova óránként megállni... Nincsenek idegrohamjaim, mint a páromnak, letudok nyugodni cigi nélkül, a saját magam ura vagyok, míg neki csak a büdös cigi lebeg a szeme előtt, és kb az irányítja az életét.

Dolgozom, nem is egyszerű munkám van. Nem keresem agyon sem magam vele. Nagyon nehéz helyzetből küzdöttem magam idáig, úgyhogy nem egy úri kisasszony vagyok. Épp ezért nagyon becsülöm azt amim meg van pl. anyagiak, barátok, legfőképp egészség, amit nem kockáztatnék ilyennel. Sajnos férjem dohányzik, nálunk nagyon megvan a kontraszt, és nagyon látszik hogy én a kevesebb fizetésemből is mennyire többre jutok, mennyit számít az a havi 40-50 ezer. Nem beszélve arról hogy 32 évesen köhög, fullad minden baja van, persze szerinte nem a cigitől, amit 20!!!! éve szív.

Nem fogom végig olvasni, túl hosszú a szöveg.

Válaszolok: Én úgy dohányzom, hogy hullámvölgyekben, egyszer cigizek minden nap, aztán hetekig/hónapokig semmi, aztán pár hétre elektromos, aztán megint semmi, aztán rendes cigi, és így tovább. Valamikor hetekig/hónapokig eszembe sem jut egyiksem, sportolok, elvagyok.

Önjutalmazàs van. Szakmai oktatóm mondta azt, hogy az evés is egy fajta önjutalmazàs. "Na, ma mindent megcsinàltam amit akartam, zabàlok egy jót", de lehet ilyen az önkielégítés, zenehallgatàs, nassolàs, olvasás is, igazából bármi. Az is az, hogy ha minden munkanap, munka után megiszok egy üveg sört.

Szerintem minden ember megjuzalmazza saját magát, ha más nem tudat alatt, mindegy, hogy dohányos, alkoholista, vagy egyiksem.