Soha életemben nem dohányoztam és eddig ki se próbáltam, de mint művész grafikus, az utóbbi időben egyre inkább szoktam gondolkodni a cigarettán, pedig egyáltalán nem nekem való, hogy mondjak ellent a kísértésnek? 27F

Teljesen egészségesen élek, minden héten sportolok és bio ételeket fogyasztok és sok zöldséget, a napi víz adagot betartva. Nagyon fontos életcéljaim vannak, szeretnék híres grafikus lenni és minden nap rajzolok, folyamatosan fejlesztem magam. Szeretnék külföldre is elköltözni amikor eljön az ideje, de még nem érzem magam elég erősnek hozzá. Az a baj, hogy az utóbbi időben nagyon elkezdett érdekelni a dohányzás, mint téma. Először ez úgy volt, nagyjából 3 éve, hogy megtetszettek nekem a dohányzást bemutató rajzok, festmények, film jelenetek. A művész barátaim közül is sokan dohányoznak. Sok olyan színész, festő, rajzoló és zenész barátom van, akik azt mondják hogy nekik a cigi az sok erőt ad a művészethez és alkotáshoz, nagy ihletforrás. Vannak olyan művész fotók ahol a lány dohányzik és sok köztük nagyon tetszik nekem, sok érzelmet látok azokban a fényképekben és film jelenetekben.

Pedig én még a szagát sem bírom és mindig elmegyek a dohányfüst közeléből, sosem vagyok ott a közelben ha valaki éppen cigizik. De a magány érzet (5 éve nincs párom és szex sem volt) és az, hogy sok dolog hiányzik az életemből, plusz a tény hogy sok művész dohányzik, elkezdett beindítani nálam egy "talán mégis kívánom a dolgot" effektust. Főleg, mert a munkahelyen van 2 nagyon szép és kedves lány akivel imádok beszélgetni és az egyik dohányzik, a másik pedig néha és olyan jól esne a lelkemnek ha beszélgethetnék velük lent mikor éppen cigiznek... Pedig ez egy nagy ellentmondás számomra, mert éppen ez az, hogy aki közel áll hozzám és dohányzik, azt féltem nehogy baja essen. Ráadásképpen nálam párkapcsolati kizáró tényező ha valaki dohányzik, akkor én azzal a lánnyal nem is tudnék párkapcsolatban lenni.

Tudom, hogy nagyon súlyos hiba lenne ha kipróbálnám a dohányzást, hiszen megtenném a legelső lépést egy halálos függőség felé. Ráadásképpen álszent lennék és önmagam csapnám be, azt ami és aki vagyok. De mégis, kívánom a dolgot és sokat gondolok rá mostanában és nagyon-nagyon-nagyon szégyenlem ezt és tudom mennyire fájna a családomnak és sokat csalódnának bennem, a közeli barátaim is és én is önmagamban. Hogyan tudnék harcolni a kísértés ellen hogy ne próbáljam ki a dolgot és őrizzem meg azt hogy eddig sem dohányoztam soha? Nem szeretném tönkretenni az életem. :( :( :(