Srácok ti hogy szoktátok kibirni ha otthon vannak a szüleitek hogy ne gyújtsatok rá.. Már nagyon rá kéne gyújtanom.!?

Én bizony nem vallottam be elég sokáig, amikor középiskolás voltam. Amikor anyukám rákérdezett, azt mondtam, azért vagyok cigiszagú, amikor hazamentem, mert a társaságban mások cigiztek. Vagy elhitte, vagy nem, nem tudom. Pénzt nem kaptam cigire, így elég keveset szívtam, voltak napok, amikor egyáltalán nem, valószínűleg ezért otthon nem szenvedtem annyira az elvonástól, mint a kérdező.

Nem mindenkinek olyan a viszonya a szüleivel, hogy be merje ezt vállalni előttük. Tinikoromban kb. semmit sem tudtam velük megbeszélni, így ezt sem kötöttem az orrukra, de nem is voltam büszke rá. Szerintem nem lett volna jobb, ha tudják. Később aztán persze kiderült, de utána is nagyon sokáig nem gyújtottam rá otthon, inkább elmentem valahova (pl. átmentem a boltba vagy elmentem sétálni "csak úgy"). Utána mentolos rágó, alapos kézmosás...

Ítélkezni nagyon könnyű, főleg annak, aki nem volt ilyen helyzetben.

"Ítélkezni nagyon könnyű, főleg annak, aki nem volt ilyen helyzetben."

A kérdezőt senki nem kényszerítette rá, hogy rászokjon a cigire, így nem is értem, miért kell azzal védekezni, hogy szegénynek biztos gonosz szülei vannak, akik haragszanak érte, ha cigizik. Amikor az ember már önálló döntéseket hozhat, saját maga felelős a saját egészségéért és saját magát tartja el, már más a helyzet, mondjuk ettől még én se vagyok büszke rá, hogy egyetemistaként elkezdtem cigizni, és szeretnék is leszokni róla. De azt azért soha nem lett volna pofám megtenni a szüleimmel, hogy amikor direkt rákérdeznek, akkor azt hazudom, hogy mások miatt vagyok cigiszagú, szerintem ez gusztustalan dolog, és egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy áldozatszerepben kell feltüntetni azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem engedik meg a cigizést.

Olvasd el még egyszer, mit írtam. Nem volt benne olyan, hogy a kérdező szülei biztosan gonoszak, vagy hogy ő egy áldozat, akit dohányzásra kényszerített valaki. Az én szüleim sem voltak gonoszak, csak nem volt értelme bármit is elmondani nekik, mert jótanács/megértés/végighallgatás helyett csak lelkifröccs, veszekedés és tiltás volt a válasz. Valóban az én döntésem volt, hogy elkezdtem cigizni, és már akkor tudtam, hogy rossz döntés, de nem érdekelt. Akkoriban éppen azon igyekeztem, hogy tönkretegyem magam, eléggé magam alatt voltam. Aztán a depressziós korszak elmúlt, de a dohányzás többé-kevésbé megmaradt.

Ez az én sztorim, a kérdezőé meg valószínűleg más. Igazából nem is lényeges, csak azért válaszoltam, mert a "gyáva jellemtelen hulladék" véleménynyilvánítás - a kérdező helyzetének ismerete nélkül - szerintem elég durva. Nem kioktatást kért, hanem tanácsot, és az egyetlen értelmes tanács a 11. volt.