Inzulinrezisztensek! Nektek milyen beszólásokkal kell a mindennapokban megküzdenetek? Szoktak megjegyzéseket tenni az ételeitekre?

Szia!

Nem vagyok IR-es (remélem legalábbis, hogy nem vagyok a diagnosztizálatlan betegek egyike), de megvan a véleményem az ilyen beszólogatásról, bármilyen betegségről is legyen szó. Persze biztos van olyan, aki nem rosszindulatú, csak tájékozatlan, nem gondolta át stb. Remélem, idővel fejlődik majd ezekben a dolgokban a társadalom. Szóval veled vagyok :-)

Szerintem inkább az a furcsa, hogy a mai világban, ahol egyre több az IR-es, gluténérzékeny, laktózérzékeny, stb., és szinte minden második ember követ valamilyen diétát betegség vagy más miatt, és már minden élelmiszerből elkészítették az összes létező mindenmentes verziót, szóval elég furcsa, hogy a saját családtagjaid és kollégáid rendszeresen cikiznek és gúnyolódnak rajtad.

Én pl. még soha nem tapasztaltam sem a munkahelyemen, sem máshol, hogy bárki beszólogatott volna a másiknak az étrendje miatt. Pláne egy cukorbetegnek, aki pl. nem is döntheti el, hogy mit ehet meg.

"Igen, a mai világban szinte mindenkinek van valami étellel kapcsolatos panasza, de úgy látszik, a sötétség továbbra is nagy a fejekben."

Ez igaz sajnos.

"Miért kérdőjelezitek meg, hogy az emberek igenis beszólnak egymásnak? Van rá példa bőven."

Szerintem ez nagyon függ a társadalmi rétegektől. Azokban a körökben, ahol én mozgok, ilyesmi szinte soha nem fordul elő, és ha valaki mégis elsütne egy ilyen beszólást, nem csoportos röhögéssel, hanem megvető pillantásokkal találná magát szembe. Kb. 20-an vagyunk a csoportban, van egy vagy két vega/vegán meg talán egy cöliákiás kolléga, több laktózérzékeny, IR-esről nem tudok mondjuk, de lehet, hogy csak rejtőzködik.

"Jó, hát akkor itt a példa: munkatársam adott nekem egy banánt, letette az asztalomra. Mondtam neki, hogy köszönöm, de nem ehetem meg, visszadtam neki. Ezt meglátta egy munkatársunk és elkezdte mondogatni, hogy a szalámit megeszem, pedig azt sem tudom, mi van benne, bezzeg egy nyamvadt banánt nem vagyok hajlandó megenni."

Ne azt mondd, hogy nem EHETED meg, hanem hogy nem szereted.

"Másik: minden reggel tk és ch csökkentett kenyérből viszek szendvicset, erre beszól egy kolléga, hogy most biztos azt hiszem, hogy rohadt egészséges vagyok, de a tk lisztben nem tudom már milyen gombák vannak."

AZ ilyen megjegyzést egyszerüen nem kell meghallani, vagy közlöd, neked ez ízlik, azért eszed.

"Vagy: megkínáltak Fornettivel. Mondtam, hogy köszönöm nem kérek. Kérdezik, miért? Mondtam, hogy nem ehetek ilyet. Mondták, hogy "ja, aki megteheti, hogy válogat..."

Megint rosszul válaszoltál, ha azt mondod, hogy nem szereted, abba nem köt bele senki.

"Anyám szerint meg, amikor meglátogatom, egyem, amit főz, aztán ha majd hazajövök, megint csinálhatom a diétámat. Apámat ne sértsem már meg, hogy nem eszem a szülinapi tortájából, nagymama direkt nekem sütötte a sütit, ne legyek már bunkó stb. Ha vittem saját kenyeret, akkor ne hozzak rájuk szégyent stb."

Akkor vagy ne menj látogatni öket, vagy közöld velük, hogy neked ezek nem ízlenek, és edd azt, amit te akarsz.

"Igen, a mai világban szinte mindenkinek van valami étellel kapcsolatos panasza, de úgy látszik, a sötétség továbbra is nagy a fejekben.

Miért kérdőjelezitek meg, hogy az emberek igenis beszólnak egymásnak? Van rá példa bőven."

Ezért nem kell magyarázkodni, hanem egyszerüen következetesnek lenni.

Én ismerek olyan embert, aki divatból IR-esnek állítja be magát. 2 orvos is megmondta, hogy nem az, de ő a google alapján megállapította, hogy ő márpedig IR-es. Nem mondom hogy ez az átlag, de szerintem rengetegen lehetnek, akik különlegesnek akarják érezni magukat, ezért behazudják a kollégáiknak, családnak.

Természetesen aki valóban IR-es, 100%-ig támogatom a diétájában, de a kamu IR-esek irritálnak, akik pl egy céges buliban hulla részegre isszák magukat.