Beteg, haldokló néni "kínzása" estén hova kell fordulni?
A nagymamám évek óta demenciában szenvedő, ágyhoz kötött beteg, 94 éves.
2 nyugdíjaskorú lánya gondozza, ami nem gondozás, hanem kínzás, mert a rendszeresen tele van kék-zöld foltokkal és karcolásokkal. Amikor etetik, akkor is kelletlenül, ingerülten beszélnek vele. Felvételeim nincsenek róla.
Az illetőknek eü.-s jártassága van.
Felajánlottam még nyáron, hogy oda megyek segíteni, de nemet mondtak.
Ezután próbáltam otthont keresni, mert ott legalább kedvesen beszélnének vele. Erre az volt a válasz, hogy nincs rá pénz.
Bár a nagymama háztartásbeli volt, nem hinném, hogy a nyugdíjas bölcsődevezető és ápolónő lánya, akinek a párja orvos, nem tudta volna kiszorítani az otthon díját.
Ezek az emberek biztos, hogy nem normálisak...
Nem tudok fordulni senkihez, nekem ebben a városban elromlott a jó hírem, mert nem sikerült semmilyen karriert építenem. Pénzem valóban nincs.
A saját elromlott helyzetem is bőven elég teher, nem tudom, hogy viseljem el még ezt is a nagymamával.
(A másik mama 103 éves volt, mikor meghalt, de kedves emberek vették körül.)
Kérlek, adjatok tanácsot, hogy mit tegyek.
Nő/32
Ha jol ertem, anyukad vagy apukad ket testvere gondozza a nagymamat.
Mit mond anyukad vagy apukad az edesanyja - a te nagymamad - ellatasarol?
(Miert nem szall bele a gondozasba a te szulod is, miert csak a masik ket testver gondozza?)
Az arcán is szoktak lenni foltok, mert amikor tisztába teszik, úgy fordítják el.
A durva beszédre viszont akkor sincs mentség. Egy otthonban lehet, hogy bemenne a szobájába más idős ember, és kedvesen beszélgetne vele arról, ami épp eszébe jut.
Ez az egész helyzet így nem racionális. Az én tanácsaimat ezek a rokonok semmibe veszik, és korábban sem kérték ki a véleményem. Nem is vettek soha emberszámba igazából.
Ezért nincs munkám most sem, és még az iskolákban is mindig szigorúan bántak velem, ok nélkül.
A 3. hozzászólásra a válasz:
a mama lányai a gondozók, tehát anyám és az ő nővére
Régebben az unokatestvérem is részt vett benne, mikor még ott lakott, de azóta elköltözött a párjával.
Nekem nem mondanak semmit, egyrészt azért, mert mostanra kommunikáció-képtelen lett a kapcsolatunk a két idősebb hölggyel.
Másrészt azért, mert régen mindig csak a tanulással voltam elfoglalva, mert bántalmaztak otthon engem is.
Ezzel a mamával sajnos nem volt soha olyan igazi nagyszülő-unoka kapcsolatom, de akkor sem szeretném, hogy tovább szenvedjen ilyen körülmények között.
A lényeg, hogy nem tudok a rendőrséghez vagy a pszichiáterhez sem fordulni, mert nem fognak komolyan venni. Ugyanúgy, ahogy a volt munkahelyeimen sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!