Lehet esetleg valami komolyabb a háttérben, vagy tényleg "csak"ennyi lenne?

Ezt mániákus depressziónak hívják

Én is hasonló problémával küzdöttem, majdnem 1 évig (tovább is tartott volna, ha nem teszek ellene). Nekem egy csúnya vírusos megfázásból lett egy szívburokgyulladásom, azóta pedig mániákusan elkezdtem figyelgetni a szívemet. Pánikrohamaim is voltak (persze akkor nem tudtam, hogy az az), ha picit fizikailag megterheltem magam és jobban elkezdett verni a szívem (ami nyilván normális volt), már féltem, méregettem a pulzusomat stb. Kb. 10 hónap után elkezdett fájni a bal oldalamon a mellem alatt, ilyen tompa fájdalmat éreztem. Addigis bármikor bármi bajom volt, már kezdtem aggódni, hogy újra a szívem... Aztán most konkrétan volt is "okom" aggódni, hiszen rendesen éreztem egy fizikai fájdalmat a szívem körül. Természetesen azelőtt már én is voltam mindenféle kivizsgáláson, sőt én még a kardiológián túl, más szakrendelésekre is elmentem. MINDENHOL MINDIG MINDEN RENDBEN VOLT, egyedül a pulzusom volt mindig magasabb. Aztán ezzel a bal oldali fájdalommal újra elmentem egy kardiológushoz, de most a városban az egyik legjobb orvost választottam (legalább is ez a hír járta), sokat kellett várjak hozzá, de nem érdekelt. Mikor elmentem hozzá és elkészültek a vizsgálatok, mondta, hogy teljesen egészséges vagyok. Én újra csalódott voltam, hiszen azt hittem végre valaki megmondja, hogy mi a bajom. Látta is ezt rajtam, hogy nem örülök a válaszának. S akkor elkezdtünk beszélgetni, mondtam, hogy mi a gond (a bal oldali fájdalmon kívül, amiért hozzá mentem). Vissza fektetett az ágyra és elkezdett tapogatni ott ahol fájt, először furcsáltam is, de hát gondoltam csak tudja mit csinál. Azt mondta, hogy a problémám fogjam fel, pszichésen van. Semmi bajom nincs, viszont a folyamatos aggódás miatt újra és újra elhitetem az agyammal, hogy ott van valami (mármint a szívemmel), ezért néha mindamellett, hogy egészséges lesznek is panaszaim. Sőt, a panaszaim nem feltétlenül akkor lesznek amikor aggódok, hanem lehet akkorra jelentkeznek, mire már megnyukszom és akkor persze, újra elkezdek aggódni. Elküldött egy mell ultrahangra (ez volt a legérdekesebb). El is mentem. Ott a Dr. nő azt mondta, konkrétan a mellem alatt lett egy kis idegzsába (miután vele is átbeszéltük az egészet), mondta, hogy ez a folyamatos oda koncentrálás miatt lett, hiszen az agyam folyton a szívem körül járt. Nagyon durva volt ez a felismerés, hogy csupán azzal, hogy valamire sokat gondolunk, az agyunk mire képes. Attól a pillanattól elfogadtam, hogy SEMMI BAJOM. Eleinte nehéz volt, voltak pillanatok, hogy újra jöttek a negatív aggódó gondolataim, de mindig eltereltem valamivel. Azóta (már több, mint másfél éve), teljesen jól vagyok, ugyanúgy mint előtte. Semmi bajom nincs, nem "fáj" a szívem, nem is érdekel, élem az életem és koncentrálok a fontos dolgokra. Olvass el esetleg egy olyan könyvet, hogy mire vagyunk képesek csupán a gondolataink által. Nagyon sok pozitív dologra is lehet használni, a gondolataink erejét. Bocsi a hosszú sztori miatt.