Ugye ez nem pánikbetegség?
Még csak 13 éves vagyok, és már nagyon gyorsan be tudok pánikolni mindenen. Egy példa: Múltkor kicsit késve értem be az iskolába, és bekopogtam, utána pedig benyitottam a terembe. De nem volt ott senki. Egyből éreztem, hogy nehezen kapok levegőt, és be is könnyeztem. Nem tudtam mit csináljak. Csak leszaladtam a lépcsőn és nem tudtam mit csináljak. Utána bekopogtam ls benyitottam még egy terembe, hogy hátha ott leszünk. De ott egy másik osztály volt. Ezek után már tényleg elkezdtem sírni. De végül megtaláltam.
Meg amikor utazunk, mindig a legrosszabbra gondolok, hogy mi van ha balesetezünk és m e halunk. Nagyon sokmindenen aggódok fölöslegesen. Nem tudok hogy mi van velem...
Lehet, hogy rendkívül gazdag érzelemvilágod van, irányítsd arra azt a pánik-energiát, amerre neked jó. Éld át, ha félsz, merd átérezni a félelmet, és egyszercsak azt veszed észre, hogy a félelem már régi jóbarátod és nem pánikolsz, csak kivárod, amíg tovatűnik.
Az sem könnyű, ha nem tudsz őszintén beszélni a szüleiddel, mert talán nem is vesznek komolyan.
Sokan vagyunk így, ezért bátorítalak.
Vagy baráttal vagy bárkivel, aki valóban meghallgat és nem kell tőle tartanod, oszd meg, ha nehéz helyzetben találod magad, vagy pedig támaszkodj magadra. Minden elmúlik, a jó is és a rossz is, ilyen gondolatai pedig majdnem mindannyiunknak vannak, ne félj.
Nincs veled semmi baj, csak magával sodor a fantázia örvénye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!