Mi bajom lehet?

Szia. Velem is ez volt pár éve. De azóta valahogy “kinőttem”. Engem sok olyan ember vett körül akik nem kedveltek, és e miatt szorongtam. Szégyelltem meg szólalni, vagy eggyaltalan társaságba menni, már csak attól is el vörösödtem ha egy csoport előtt kellet el haladnom. És miután el mentem előttük és ők vígan nevetgélve dumáltak, én mindig azt hittem hogy rajtam nevetnek de igazából szerintem azt se tudták ki vagyok, a lényeg hogy be meséltem magamnak mindent. Aztán meg ismerkedtem olyan emberekkel akik igazán kedveltek és őszintén el mondtak rólam a véleményüket. (Pozitív) ezután valahogy kezdtem fel fogni hogy nincs is velem semmi baj. És meg változott az egész, azután már nem jártam lehajtott fejjel...persze van hogy szar a kedvem és tényleg úgymond vissza esek, és legszívesebben senkihez sem szolnák hozzá. Mindent azon múlik hogyan álsz magadhoz. Szerintem első sorban magadat kellene el fogadnod. Alj be a tükörbe és sorold fel hogy mi tetszik magadon/magadba. Sokszor én is ha meg látok egy olyat aki szebb ill. Okosabb nálam akkor el kap a szomorúság, de aztán emlekeztetem magam hogy én is vagyok olyan jó mint bárki. Sőt... most 21eves vagyok, és nagyon szeretek társaságba járni és beszelgetni és eddig úgy vettem észre hogy velem is szívesen beszelgetnek. :)

Előző vagyok. Ne félj beszélgetni. Szerintem te nagyon alá becsulod magad vagy hogy is mondjak. És ezért szégyellsz megszolalni. Sok ember bekepzel hülyeségeket és ezáltal át al a gondolkodásuk. Mindig csak arra fogsz gondolni hogy inkább nem szolalsz meg mert úgysem halgatnak meg vagy mert azt hiszed hülyeséget mondanál és kinevetnének...nem kell felni. Ki kell használni minden helyzetet, ne vesztegesd el az életed azzal hogy nem barátkozol nem beszelgetel, és nem mutatod meg hogy ki vagy. :)