Most akkor epilepszia, vagy sem?

Szép napot, sorstárs !

Mélyen együttérzek veled: én ugyanezt a poklot járom.

Újabb SZAKorvosi segítséget kéne kapnod egy totális kivizsgálásra. Így is későn ébredtél: nálad tényleg akkor csengettek először, amikor visszadobták a papírjaid,

hogy nem érdekled őket, mint munkaerő ?

Tényleg most ébredezel?

Az orvosodnak sem esett le a tantusz időben, hogy egy A/4-es lapon megbélyegezve a suliból kikerülve bármi lehetsz,

csak teljes értékű munkaerő nem, a magad választotta munkakörben? Nem szóltak időben, hogy ne is álmodj arról, hogy tűzoltó leszel és katona?

"Enyhe altatónak" meg "idegcsillapítónak" nem adnak Depakhine-t, Lamictalt! (A Lamictal-t kétféle betegségben - epilepsziában és bipoláris betegségben alkalmazzák.)

50 éve űzöm az ipart, több, mint 25 éve, 1992 óta irodai aktakukacként sem alkalmaznak: rokkantnyugdíjas vagyok, de születésem óta epilepsziás. Amíg pedig "dolgoztam", abban sem volt köszönet.

Az bármi, csak nem munka, amikor egy magamfajta hiperaktív embert ülőmunkára ítélnek.

Erdész szerettem volna lenni, nem egy félretolt, selejtes fehérjehalmaz, de az én meccsemet már 50 éve lefújták.

Nemhogy nem játszhattam, de még a kispadon ülve sem szemlélődhettem.

Semmiben nem dönthettem a magam "életét" illetően,

szakmunkásképzőben (1, 5évig bírtam) a rosszabb napjaimban még a WC-re is kísérőt kaptam!

Nem valami SzTK-s csudabogár véleményére kéne hagyatkoznod.

Mondd meg a dokidnak, hogy szakértő orvoshoz utaljon be, mert KONKRÉT döntésre van szükséged, de nem a három havi bogyóhoz való receptekre, hanem hogy tervezhetővé váljon végre a jövőd, legyen mihez tartanod magad.

És ha az újabb kivizsgálás eredménye újra az, hogy nagy a szr, akkor azt mondják, csak tudd végre a frankót!

Mert ha így folytatod, idővel jó esélyed lesz, hogy még aktakukacnak sem vesznek majd fel. Elvégre egyszerű csuklómozdulat visszadobni egy jelentkezési lapot, minthogy "féljenek" tőled, attól tartsanak, mikor és meddig nem tudsz dolgozni ...és a többi

Olyan szakvéleményt harcolj ki, ami hivatkozási alap lehet mind annak bizonyítására, hogy mely munkakörök betöltésére

vagy alkalmas, nem kell rettegni tőled. Ugyanakkor hivatkozási alap​od​ legyen ahhoz, hogy NEM ​vagy​ TELJES ÉRTÉKŰ munkaerő.

Mert egy igazi szakvélemény kiindulási alap lehet ahhoz is, hogy bekerülj a leszázalékolási bizottság elé.

És akkor nem baj ám, ha nem a "nulláról indulsz" !

Ugyanis akkor meg azért kell kőkeményen megdolgoznod, hogy elhiggyék, nem tudsz munkát vállalni, illetve nem tudod ellátni magad. (egészségügyileg és/vagy anyagilag​ ​sem)

Persze, 99.9% az esélyed arra, hogy nem százalékolnának le, és az (jelenleg) úgy jó.

De 25 évesen már gondolnod kell (kéne) arra, hogy a mai állapotod, ha nem is rosszabbodik,

de minimum stagnál...és akkor miből élsz majd. Vagy mi lesz, ha totálisan széthullik majd az életed?

Ha majd se szülő, se rokon, se feleség , se gyerek, se szomszéd, aki istápoljon, se munkahely,

ahonnan a havi megélhetéshez valót kapjad...csak a kiszolgáltatottság és a totál vákuum.

Tudom, hogy kb. 99.9%-kal sötétebb képet vázoltam, mint ahol most tarthatsz , de jó, ha úgy tekintesz a továbbiakban a jövődre,

hogy jó előre számításba vegyél minden, 10-20-30 évvel későbbi, jó, rossz és még rosszabb lehetőségeket is.

Ezt azért (is) írom, mert nem tudom, helytálló-e az a véleményem, hogy ha leszázalékolnának, később nagyobb esélyed lenne munkát találni, minthogy így, "egészségesen" ide-oda tologassanak.

Engem 4 órára takinéninek, vagy polcfeltöltőnek sem alkalmaz(ná)nak. Amíg 2-3 felsőbb iskola, 3-4 idegen nyelv

és számítógépes szaktudás kell a felmosónyél mellé is, addig halvány esélyem sem lehet.

Viszont, ha rokkantnyugdíjasként alkalmaznának valahol, abból előbb lenne kitörési lehetőséged, minthogy választasz egy számodra szimpi élethivatást, szakmát...vagy bármit, és az első roham után úgy dobnának (utálnának) ki, hogy köpni-nyelni se lenne időd.

Most kell megalapoznod a "jövődet", ha rosszabbra fordul az állapotod, ha nem. És mielőbb tisztába kell lenned azzal is, hogy "mások", akik diktálnak, akik ítélhetnek/dönthetnek feletted : ŐK mire tartanak TÉGED "alkalmasnak". Mert lehet neked akármi szép elgondolásod a jövődről, ha "ők" azt mondják, hogy "NEM" !

Nem akarok kukacoskodni, de kapsz egy költői kérdést : utólag "szólnak" majd neked a magánéleteddel kapcsolatos terveid esetleges "megvalósíthatatlanságáról" ?

Állj a sarkadra, időben kezdd a tudakozódást, mert senki nem áll ki érted! Ne az "üzemorvosnál" halld először, hányadán vagy!

Jó egészséget, tünementes napokat neked! :)

Szia!

Kicsit hasonló az én helyzetem is. Nekem annak idején 12 évesen volt egy balesetem, és amikor bevertem a fejem (1 percig nem vettem semmi levegőt), állítólag akkor "alakult ki" nálam.

Volt nekem sok-sok EEG, mind negatív. MR: szintén negatív. 'Rohamjaim" és tüneteim nincsenek. Az orvosok azt mondják, hogy az vagyok.. Ezek még a gyermek neurológián voltak. Ma már a felnőttre járok, a kezelőorvosom azt mondta, hogy biztonsági okokból nem hagyhatom már el soha a gyógyszert (Lamictal). Kicsi ujj remegésem van néha, de az is inkább a fáradtságtól (egyetemen nagyon sokat jegyzetelek).

De, emellett a gyógyszer mellett bármit csinálhatok, mint bárki más (pl.: vezetés), éves felülvizsgálattal -mondja az orvos- és így is van. Ugyan én ilyen munkaköri dolgokkal kapcsolatban nem beszéltem konkrétan az orvossal, annak idején a gyerekosztályon azt mondták, hogy úszómester ne legyek (:D), bár fizikai munkában sosem gondolkoztam. Ezt valóban jobb lett volna, ha annak idején tisztázzátok a dokival, de még talán nem késő. Ha ezeket el is kell felejtened, lesz más megoldás! :) 25 évesen még tudsz változtatni a dolgokon. :) Nagyon sokféle ez a 'betegség', egyénenként más. Személy szerint én gond nélkül együtt tudok élni vele, reggel-este beveszem a gyógyszert és kész. El kellett fogadnom, hogy ez van.

Remélem, hogy tudtam valamelyest segíteni, fel a fejjel! :)

L/21

Na hogyan ment?

Sikerült-e azóta valahol elhelyezkedni?