Volt már valakinek agyhártyagyulladása? Hogy élte meg? Ilyen beteg környezetében tartózkodtam, kaptam gyógyszert is, de mégis félek.

Éppen egy évvel ezelőtt kaptam el bakteriális agyhártyagyulladást (akkor 22 voltam). Akkoriban nagyon hajtottam munka szempontjából, az immunrendszeremet teljesen legyengítettem, evésre-ivásra kevéssé figyeltem.

Egy szerdai napon még dolgoztam, este pedig moziba mentem, ekkor történt az első furcsaság: akciófilm közben elaludtam, pedig ilyen sosem fordult elő korábban.

Csütörtök reggel ébredéskor szétrobbant a fejem, de összeszedtem magam, hogy lemenjek a pékhez. Az ottani illatoktól azonnal hányingerem lett, reggelizni nem tudtam, szédültem. Gyorsan hazajöttem és magzatpózban feküdtem egész nap. Egyik barátom volt velem, aki mérte a lázam. Állítólag agyhártyagyulladásnál a láz ingadozik, nekem hirtelen emelkedett nagyon magasra (39,9) volt, de egy óra múlva visszaesett 37-re, majd egy órával később már 40 fok. Telefonon hívtunk orvost, annyit mondott, hogy vigyük le a lázat 38 alá és be sem kell mennünk vizsgálatra, ha nem lesz utána semmi baj.

Az egész csütörtökre homályosan emlékszem, mert átaludtam a napot, ébrenlét esetén folyamatosan hánytam. Péntek hajnalban viszont megjelentek a végtagjaimon kékes-lilás foltok, ami már nem tartozott "áh, ez csak egy szimpla megfázás" kategóriába.

Péntek reggel 6: irány a körzeti orvos. Már lábra állni is alig bírtam, folyamatosan szédültem. Az orvos 1-2 perc után megfogta a tarkóm, ami iszonyatosan fájt érintésre, ekkor mondta, hogy azonnal mentőt hív, mert agyhártyagyulladásom van és bevittek a Szent Lászlóba.

Először az infektológiára kerültem, ahol 99%-os biztonsággal azonosították az agyhártyagyulladást laborvizsgálatok nélkül is és azonnal tolták belém az infúziókat, antibiotikumokat. Lumbálás, gerincfolyadék, stb. megkezdődött a szokásos kezelés.

Pénteken 9-től már semmire sem emlékszem, teljesen bekómáltam. Az infektológiáról átszállítottak az intenzívre és 5 napon át mesterségesen lélegeztettek, nagyon jól reagált a szervezetem a kapott antibiotikumokra. Vasárnap már a kékes foltok is kezdtek halványodni, összehúzódni. Kedden ébresztettek, de arra a napra még nem emlékszem, szerdától újra tiszta minden.

Áldom az Istent, hogy minden mellékhatás nélkül 100%-os volt a gyógyulás. A szüleim és barátaim számára borzalmas lehetett az intenzív osztályon töltött időszak, mert az orvosok beszámoltak lehetséges szövődményekről: végtagok elvesztése, anyanyelv elfelejtése, vakság, halláskárosodás. Borzalmas.

Kedden és szerdán többször volt nálam neurológus, de rendben voltak a vizsgálatok. A hátralévő 5 napban kaptam izolált szobát az infektológián, megkezdődött a lábadozás. Gyógytornásszal kezdtünk el újra járni tanulni, mert 5 nap fekvéstől teljesen lefogytak a lábaim. Nagyon rossz volt, hogy a vízszintesre beállt keringés miatt 2 napig szinte felülni sem tudtam, mert állandóan szédültem.

Ekkor már sokkal rugalmasabban jöhettek hozzám látogatók, míg korábban az intenzíven csak egy előre kijelölt 60 perc állt rendelkezésükre.

Amikor pénteken kórházba kerültem, a kísérőmet nagyon alaposan kikérdezték, hogy kivel érintkeztem, hol jártam az elmúlt időszakban és az ÁNTSz képviseletében mindenkit felhívtak, hogy azonnal vegyen be valamilyen gyógyszert. Szerencsére senkivel nem történt semmi baj a környezetemben. Sokan hordozzák az agyhártyagyulladás betegséget, de a kialakuláshoz kell egy egészen extrém módon legyengült immunrendszer.

Bocsánat, ha hosszú lett, remélem, tudtam segíteni.