Azokat kérdezem akik anorexiások vagy voltak. Milyen volt az életetek? Hogyan kezdődött az egész?

Egész életemben duci kislány voltam, majd 12 éves korom körül ezt megelégeltem, és elkezdtem diétázni. 75 kg-rol indultam a 160 cm-hez, és 1 év alatt lefogytam 50 kg-ra, akkor még egészségesen. Életem legboldogabb időszaka volt, kaptam a bókokat, elismeréseket, és végre önbizalmam is lett. Pont ezek miatt folytattam a fogyókúrát, és ekkor kezdtem el az adagokat is csökkenteni...Ez odáig fajult, hogy rosszabb napjaimon csak 150 kcalt vagy semmit sem vittem be a szervezetembe.

Borzasztó időszak volt, 50 kg-ból 38 lettem, folyamatosan fáztam, csomókban hullott a hajam, alacsony volt a vérnyomásom/pulzosom, szédültem, és egyszer-kétszer el is sikerült ájulnom. Rendszerint minden nap sportoltam legalább 1 órát. Állandóan a kaján pörgött az agyam, recepteket irogattam ki, ezáltal teljesen megszűnt a szociális életem. Majd elkerültem pszichológushoz, amit nem is értettem, miért akar anyukám oda elráncigálni, hiszen nincsen nekem semmi bajom, csak probalok egészségesen étkezni és élni. Amikor elujságoltam a pszichológusomnak hogy mennyit fogytam és hogy még szeretnél legalább 30 kg alá menni, nem is volt kérdés, hogy ott maradok.

A gyógyulás is baromi nehéz volt, 1,5 évig nem is sikerült kigyógyulnom belőle. Konkrétan dührohamot kaptam, hogyha ennem kellett, úgy éreztem, hogy a kaja az ellenségem, és nem érdemlem meg az ételt.