Emberek, akiknek már hosszú ideje (évek óta) zúg a füle, halláscsökkenéssel, hogyan élitek (túl) a mindennapjaitokat? Segítség.

Sajnos a fülzúgásra nem létezik épkézláb megoldás, mivel millió oka lehet. Vannak, akiknél korán elkezdik a kezelést, azoknál pár hónapon belül még elmúlhat, ők szerencsések, de 1 éven túlra már nem sok reményt fűznek, általában a "szőrsejtek el vannak lustulva" és a "tanulj meg élni vele" duma a menő a dokiknál, mindkettőt ezerszer hallottam már. Mint írtam, engem is tetőtől talpig kivizsgáltak, és semmi bajom. Talán lelki oka lehet, de tudom is én, milyen trauma ért 5 éves koromban... Egyszer majd biztosan megpróbálkozom ennek a felkutatására is, de iskola mellett a francnak sincs ideje.

Népbetegség egyébként, a modern, zajos világé... De inkább idősebb embereknél jellemző, nem az én korosztályomnál. Ha 40 évvel idősebb lennék, egészen biztosan nem izgatna engem sem ennyire a dolog

+Van egy hallókészülék, amely elvileg javítja, de 2011-es cikket olvastam csak róla, és nem csaptak nagy hűhót körülötte azóta sem, tehát nem hiszem, hogy használ. Meg több év után már eleve esélytelen, hogy elmúljon. 13 év után pláne. De azért minden nap reménykedem, hogy hallhatok még valaha csöndet

Egyébként sem a zúgással, sem a halláscsökkenéssel nincs alapjáraton probléma, mert meg lehet szokni. A zúgás mellett bármikor elalszom nyugodtan, mert már az életemhez tartozik, csak az a baj, hogy az intenzitása és a hangja is folyamatosan változik, testi-lelki állapottól függően és függetlenül is. A hallókészülék pedig egy pillanatnyi állapotra van beállítva, tehát az esetek 80%-ában semmit sem ér. Ebbe egészen biztosan bele fogok őrülni egyszer

Ha be van vizsgálva, akkor feltétlen kipróbálom a gyógyszert.

Valóban erősebb, ha elkezd zavarni és figyelek rá. A pozitív hozzáállás nekem csupán addig megy amíg egyedül vagyok, próbálom is ehhez tartani magam. Nem jó felfogás, de ha próbálok kitörni a burokból, rájövök, hogy képtelen vagyok egy társaság teljes értékű tagja lenni, beszélgetni, és magamba zuhanok

De ez még annyira talán nem is izgat, mert alapból nem vagyok egy nagy társasági ember, de a tanulás, az nagyon gáz. Szeretnék egyetemre menni de fogalmam sincs, hogyan fogom majd bírni, követni, ha bejutok

Sajnos sokszor eszembe jut ez mostanában, pedig ezzel is biztosan fokozódik a probléma

És már nem tudom kinek mondani, mert a körülöttem levőket már megőrjítem ezzel

Természetgyógyász már megvolt, az csak idő- és pénzpocsékolás volt(bár lehet, hogy rossz embernél próbálkoztam). Az akupunktúrán gondolkodtam, de inkább a lelki oldalára kéne koncentrálnom a dolognak, talán. A kineziológus jó ötlet, a homeopátiát is meggondolom. Gyógynövényes cseppeket rendszeresen szedem, az egyik (aminek élénkítő hatása van) az javított eddig a legészrevehetőbben kicsit. Sokféle energy cseppet próbáltam már, a stimaral jött be legjobban, a vironal is jó. Multivitamint is szedek folyamatosan

Az étkezésemen viszont valóban van mit változtatni. Ha összeszedném az utolsó kis energiámat, talán sikerülne valami normális étrendet kialakítani, de az a baj, hogy nem igazán értek hozzá.