Az ember vajon megérzi a saját halálát?

Van egy rokonunk aki az unokabátyám. Mi gondozzuk. Napi 3 szor jártunk hozzá mert demens és feledékeny,75 éves F.Nem járt sehova mert éppenhogy csak togyogott a házban. Már napok óta nem evett,próbáltunk neki sokmindent a szájába adni,hogy egyen, de aztmondta hagyjuk békén pihenni! Ezelőtt 3évvel egy másik rokonunk, akivel együtt lakott meghalt. Ebben a hónapban sokat emlegette hogy itt volt. Meg azt álmodta hogy együtt vágták a fát.De ő nem tudta hogy meghalt mert mindig elfelejtette. Múlt héten annyira rosszul lett hogy kihívtuk a mentőt. Aztmondták a mentősök hogy maradjon otthon mert nem fognak vele foglakozni,így maradt otthon. 3napja mondtuk nincs mese be kell feküdni a kórházba mert a vizeletét se tudta visszatartani. Fel se kelt. Így nem is ellenkezett, csak azt kérdezte hogy hova visztek? elvitték a kórházba és ott kiderült hogy az epéje feladta és vakbélrákja van. Az orvosok azon gondolkodnak hogy megműtsék e vagy ne, mert ha megműtik meghal mert annyira gyenge, de ha nem akkor szétreped a vakbele mert elzáródott neki. Így nem ehet, nem ihat. Ott voltunk nála a kórházban aztmondta "adjatok vizet mert szomjan pusztulok!" Mondtuk nem adhatunk! Infúzió van neki bekötve. A kezét kikötözték mert kitépi a csöveket magából. Aztmondták az orvosok hogy meg fog halni napokon belül. Nagyon sajnáljuk szegényt! De honnan tudhatta hogy meg fog halni?