Depressziossa valtam ilyen fiatalon?

Szia!

Először is hadd fejezzem ki együttérzésemet és tiszteletemet azért, hogy mindeddig talpon maradtál, bármilyen nehéz is volt. Egy válás legfőképp a gyerekeknek a legmegterhelőbb, és sajnos nem minden szülő tudja helyén kezelni. Azonban ők is emberek ugyanolyan érzelmekkel, mint neked vannak/ lesznek egy szerelmi kapcsolatban, és nehéz néha fenntartani egymással a jó viszonyt egy válás után, még akkor is ha valaha nagyon szerették egymást és közös gyerekeik is vannak.

Ugyanígy van valószínűleg a nővéreddel is. Nem hiszem hogy téged akarna kikezdeni, egyszerűen lehet hogy ő is egy olyan periódusban van most, amikor csak bántani tud másokat, mert annyira igényelné a figyelmet. Nem írtad, hogy miért költözött át hozzátok, de biztos neki sem egyszerű.

De most rólad van szó, ezeket csak azért írtam le, mert talán könnyebb úgy együtt élni a családdal ha megértjük ők miért viselkednek így, nekik mik a problémáik.Megértem hogy nehéz lehet velük, és sajnos ilyen idős korban, mint te vagy a legkegyetlenebbek az emberek, pont azért, mert (ezt ugyan lehet hogy sokszor hallottad már de nem hülyeség, hidd el) a felnőttéválás küszöbén álltok, ki kell alakítanotok a saját identitásotokat, rájöttök hogy a szüleiteknek is vannak hibáik. De ami erősíthet az az, hogy pont erről szól az éretté válás: megtanulod azokat a pozitívumokat amiket tovább akarsz vinni a saját életedbe, a negatív minták helyett pedig újakat fogsz követni, amiket te alakíthatsz majd ki saját magadnak.

A későbbiekben pedig a saját belátásod szerint tudod kiválasztani a barátaidat, a saját értékrendszered szerint. Ne törődj most azokkal, akik hátat fordítottak neked! Hidd el lesznek mások, és később csak arra fogsz visszaemlékezni hogy de jó hogy nem ők voltak mellettem, hanem egészen más típusú emberek! Csak próbálj meg nyitott maradni, barátkozz olyanokkal is akikre eddig még nem gondoltál úgy esetleg, vagy járj el új közösségekbe, kezdj el egy új hobbit, pl. menj el táncolni vagy gitározni, csoportos nyelvtanfolyamra vagy amihez épp kedved van! A barátoddal kapcsolatban pedig fogalmazd meg az érzéseidet, ha szeretnél még vele lenni mondd meg neki kerek-perec hogy vagy melletted áll igaz társként vagy felejtsen el! Ha az utóbbit választja te is jobban jársz mert nem érett meg még hozzád!

Ilyenkor egyébként az is jó módszer, ha elkezdesz írni, tök mindegy miről csak vegyél elő egy tollat vagy nyisd meg a word-öt és írd le ami eszedbe jut sokáig-sokáig és olvasd vissza egy kis szünet után! Talán ki fog derülni belőle mi az ami zavar és mire vágynál!

Egy másik út az hogy megbeszéled anyukáddal a problémádat, de úgy hogy előtte a tükörbe nézel és megígéred magadnak hogy most nem fogsz kiakadni/ordibálni, hanem halál-nyugodtan elmondod neki, hogy anya szeretnék veled őszintén beszélni, ez meg ez a dolog zavar, rosszul érzem magam szeretném ha ezen meg azon változtatnánk. Ha komolynak érzed a bajt, meg is kérheted hogy fizessen neked pár alkalomra pszichológust, akivel át tudod beszélni az életedet. Ha ebben nem partner, vagy anyagilag nem engedhetitek meg magatoknak (egy magánrendelés általában 5-12ezer Ft/óra között mozog), beszélj valakinek a dolgokról akiben megbízol, és szereted, sőt iskolákban van ingyenes pszichológus is, ő elvileg tud segíteni, és a szüleidnek sem beszélhet arról amit te elmondasz neki. Vagy akár a gyerekorvosodat is felkeresheted ezügyben!

Remélem tudtam segíteni, írd meg majd hogy mi történt!