Hogyan lehet beletörődni a halálba?
Szerencsére a kérdésem csak elméleti (nem vagyok beteg).
Nem tudom feldolgozni azt, hogy egyszer nem leszek. Azt se mondanám, hogy félek tőle. Inkább feldolgozhatatlan számomra, hogy megszűnik egyszer az öntudat. Fura érzésem van, ha erre gondolok, ez az érzés hideg, ismeretlen, és valamennyire önző (mert féltem önmagam). Úgy érzem nem tudnék se belenyugodni, se elfogadni, ha megtudnám 1 hónapom van hátra. Feldolgozhatatlan. Mégis vannak olyanok, akik állítólag el tudják fogadni, bele tudnak törődni. Jó, tudom hogy muszáj és senki sem kerülheti el, de azt nem értem, hogy lehet ettől egyáltalán nem tartani (egyesek ezt állítják). Vagy hazudnak? Másrészt ott a beletörődés, ami egy megnyugvás a halálos betegnél. Én úgy érzem nem tudnék. Nem ragozom tovább, csak probáltam egy érzést megfogalmazni, ki mit gondol erről? (a kérdésemre elsősorban ateistáktól várnék válaszokat)
válasza: válasza:Én magam úgy érzem, hogy nem félek konkrétan a haláltól.* (Minek hazudna bárki erről?) Jó életem van, de elég fatalista vagyok, és egyszerűen úgy gondolok rá, hogy a halál is a számomra előírt történetnek a része. Életem filmjének egy drámai pillanata meg minden.
*Attól félek egyedül, amit a halálom a rokonaim számára okoz esetleg, tehát pl. hogy majd rosszul érzik magukat stb.
válasza:Létezik egy eléggé egyszerű mód, bár alkalmazni nem mindeki számára könnyű.
Abból a gondolatból indulsz ki, hogy nem tudod feldolgozni, hogy egyszer nem leszel = elmúlsz.
Akkor elég megértened, hogy egy irreális dolgot nem akarsz feldolgozni. Egy olyan dolgot nem tudsz elfogadni, ami nincs is. Félsz a rézfarkú hóbagolytól, de az nem is létezik.
Nincs olyan, hogy elmúlsz és nem létezel. Persze Magyarországon, meg a világon sok helyen belenevelik az emberekbe a materialista gondolkodást, megismertetik az embereket a test, a hús pusztulásával, elfogadtatják az emberekkel a halál véglegességének gondolatát (ez jó stratégia bizonyos önző célok eléréséhez) azonban az ilyen gondolkodás téged csak meggyengít.
Valószínűleg a halálban semmi végzetes és végleges nincs. Ezen a gondolatsoron haladj tovább. Amit halálnak nevezünk, az nem vég, nem egyenlő az elmúlással, a nemléttel.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat. Reagálásaim:
1, egyet értek veled, én is így érzek. Olyan embert várok, aki mégis bele tudott. Arra vagyok kíváncsi, ő hogyan tudott. Vagy mi lennénk túl érzékenyek? Ott vannak pl a szikla mászok, vagy Erőss Zsolt. Az ilyen emberek számomra mindig megfoghatatlanok voltak. Mármint pl én is szeretem a magas hegységeket, de mindig csak addig megyek, amíg biztonságos. Ha veszélyt érzek, nekem többet ér az életem. Én féltem magam. Persze valaki mondhatja, ha felmegyek 2800 méterre, abban is van kockázat. Igen, de az autóvezetésben is. De egy sziklára felmászni, vagy 8000 méterre, nekem ez már nem bevállalható és nem is értem. Elvittem a gondolatot a hegymászás felé, de ez csak példa volt, hogy egy érzékeltessem ,hogy nem vagyunk egyformák.
2, Lehet rossz szó volt a részemről, amikor azt írtam, hogy hazudnak. Igazából magamból indultam ki és ez által arra gondoltam, hogy az ilyen ember még önmagával is elhiteti, hogy ő nem fél, de az utolsó pillanatban, mikor végig kell gondolnia, hogy jön a vég és 5 percem van, szerintem ilyenkor mindenki fél. Még egyszer mondom szerintem. Ezt a gondolat menetet követve, szerintem sokan csak elhitetik magukkal, hogy nem félnek, azért mert ténylegesen nem gondolják át, hogy nem lesznek, nem gondolnak bele mélyen. Én legalábbis ezt gondoltam, de jó, hogy írtál, mert te máshogy látod a dolgot, mint én, nem vagyunk egyformák. Akkor kíváncsi vagyok rá, hogy te igazából nem foglalkozol ezzel és ahogy írod a jó életedbe menekülsz-e téma átgondolása elől, vagy tényleg ez semmi érzést nem vált ki belőled? Érzelmek nélkül elfogadod, hogy egyszer végem lesz és kész.
válasza:"mikor végig kell gondolnia, hogy jön a vég és 5 percem van, szerintem ilyenkor mindenki fél"
Na a félelem eleve nem éppen a legmagasabb szintű érzelem..
A félelmet kell megtanulni levetkőzni. Akik meditálnak azért, hogy el tudják engedni a birtoklás vágyát, akik elengedik a félelmet a lelkükből, vagy akik fogják és egyszerűen őszinte hittel az életüket Isten kezébe helyezik, azok már nem félnek. Következésképpen többé nem lehet manipulálni őket, kiszakadnak a mai félelem központú rabszolgatartó világból.
válasza:2-es vagyok. Szoktam gondolkodni a halálon, de valahogy mindig egy történet részeként látom, olyasminek, mint a filmekben a halál. Sose féltettem magam, csupa veszélyes sportot űzök, és valahogy úgy vagyok vele, hogy ha eljön a halál, hát akkor eljön. És engem inkább az érdekel, hogy a "történetem" belülről és kívülről nézve milyen, hogy a lezárásával, a halállal együtt teljes lesz-e és hozzám illő.
Természetesen azt nem tudom megmondani, hogy mit fogok csinálni a halálom előtti 5 percben, lehet, hogy félni fogok. De szerintem az ember elsősorban addig fél dolgoktól, amíg van lehetősége elkerülni a komolyabb sérülést vagy halált, hiszen az életösztön természetesen működik, bennem is jelen van.
válasza: válasza:na most tojtam be. Eddig, még a betegségemmel együtt is úgy gondoltam, hogy majd egyszer. De az "1 hónap", 6 hónap, 5 nap.... 5perc most igazán megrémít.
Amúgy próbáltam elfogadni, egyelőre nem megy. (meg előtte ilyen kórházasdi, talán még rosszabb, főleg, most látogatási tilalom is van)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!