Kicsit tartok tőle. Lehet agydaganat?

Nyilván akármit mondunk, nem fogsz megnyugodni, hiszen egy kicsit mindig benned lesz, hogy "mi van, ha mégis..."

Azt javaslom, látogasd meg a háziorvosod, ő majd beutal a neurológiára, ha szükségesnek látja.

Szerintem sincs semmi bajod, nekem is ilyen tüneteim vannak, már idejét se tudom mióta, viszont stresszes eléggé az életem is, nálam se igen találtak semmit korábban se a dokik, és ahogy írtam a tünetek, ugyanezek voltak.

Próbálj belül/magadba békére lelni, keress erre neten rá, h hogy érheted el, vagy esetleg kérj pszichológiai segítséget - nem ciki -, főleg, ha hypohonder jellem is vagy már csak amiatt is megérné.

Mindezt úgy írom, h a leleteidet nem láttam, az alapján könnyebb volna bármit valósabb tippet is mondani, de agydaganatod biztos nincs.

Ja, amúgy még ami felmerült bennem az a vérszegénység, nálam ennyit még megállapítottak anno.

Leírom, hogyan lehet felismerni az agydaganatot: állandó, kínzó fejfájás, semmi sem csillapítja. Szem kidagadása a nyomástól. Látászavar, szédülés, ájulás, állandó alváskényszer, csak a vízszintes fekvés a jó. Memóriakiesés, nevekre nem emlékszel. És a legrosszabb, hogy bármikor kaphatsz epilepsziás rohamot, mégha nem vagy epilepsziás, akkor is.

:(

személyes tapasztalat

legrosszabb, legagresszívebb rák, grade4.

Ennyi

Kedves utolsó ,

És te hogy élted túl ? (ha szabad megkérdeznem )

nem én, a férjem. 44 évesen kapott először rohamot, akkor diagnosztizálták nála ennek a ráknak a legagresszívabb fajtáját. Azóta küzdelem az életünk. Fáradtak vagyunk, de nem adjuk fel. Hiszünk valamiben. legyen Isten, Angyal, Univerzum. És a kemóban. 4 év után azt hittük, hogy vége, nincs tünet, lehet megint előre tervezni. Aztán villámcsapás: a daganat kiújult, műteni nem lehet. Megint elkezdtük a küzdelmet, és egyenlőre mi vagyunk a nyertesek. Mindig van cél, amiért érdemes élni. Előbb a lányunk diplomája, aztán januárban jön az unoka :)

Aztán majd meglátjuk. Most január óta megint kemo. Kimerültem, fáradt vagyok, de a szemem mindig mosolyog, ha a férjemre nézek. Hát, így élünk.