Ez depresszió lehet?

15éves lány vagyok.Van egy nővérem, vele naponta 2x veszekszünk ( nagyon utáljuk egymást).. igazából én úgy gondolom hogy nem is teszek semmit ellene, viszont ő folyamatosan bánt szavakban hogy dagadt vagyok, csúnya, nagy a hasam..Elveszi minden ruhám, de ezzel még nincs is bajom mert én is kölcsön veszem a szekrényéből a ruháit de utána én ugyanúgy vissza hajtogatom, viszont ő elhagyja, tönkreteszi és szanaszét hagyja.Volt mikor a kártyámat lopta el és abból költekezett, a telefonomat is tönkretette már stb... Ha erről beszélek a szüleimmel ők mindig őt védik. Sokszor vagyunk ketteseben a házban és ha úgy össze verekszünk mindig úgy letudja adni a storyt hogy én jövök ki belőle rosszul. Az apukám nagyon viccesnek képzeli magát vagyis lehet hogy az csak én azt eddig nem vettem észre mert mindig belőlem csinál viccet. Pl ha nem értek egy szóviccet vagy ilyesmi azt mindig el kell mesélni rokonoknak, barátoknak.. utána ebből meg is van a hangulat hogy rajtam nevetgélnek.. ezt meg hallgathatom éveken keresztül..A suliban van két 'legjobb barátnőm' legalábbis részemről ők azok, csak soha nem mondanak el nekem semmit, mindig mindent utoljára tudok meg. Nem is hívnak sehova. Kívülállónak érzem magam., Mindig leszólnak mindenért. Most volt nemrég az egyik lánynak a szülinapja és én hogy jó pontot szerezzek a nála meg hogy bevágódjak meg vettem az álmai szülinapi ajándékát.(vagyis tavaly mikor egy boltban megláttunk egy ilyet azt mondta hogy neki minden vágya egy ilyen)na mind1 arra az ajándékra ráment a zsebpénzem. Mikor átadtam neki az ajándékot nem láttam semmi örömet a szemében csak kinyögött egy köszit. (mintha csak viccből mondta vna hogy neki az a vágya:(.. ) pedig én a szívem,lelkem bele adtam hogy megszerezzem neki...Este facebookozok, majd látom hogy feltöltött egy szülinapi bulis képet abban az ajándékban amit én vettem neki és abban pózol fülig érő szájjal. A suliban sem vagyok valami népszerű lehet ezért nem akarnak velem barátkozni.., na de vissza térve a családra... A testvérem szin5ös mindenből..nekem a tanulás meg nehezebben megy jóval. ő egszer elolvassa az anyagot és kap egy 5öst, én egy hetet tanulok és 1es lesz a dolgozatom. Természetesen ezért is megkapom a lecseszést meg hogy tanulhatnék az okosabbtól. De mostanra már annyira elegem lett mindenből hogy hazaérek a suliból és sírok, a suliban is nehezen tartom vissza a könnyeimet. Néha már azt kívánom hogy bárcsak történne már velem valami és a szüleim meg a testvérem ha elveszítenek rádöbbenjenek hogy milyen veszteség érte őket.. Ettől már annyira feszülté szoktam válni meg a sok sírástól hogy már a tanulás sem tud lekötni.Már nagyon nagyon elegem van mindenből, de a szüleimmel ha beszélek annyit mondanának hogy fogadjam el hogy nem minden úgy van ahogyan én akarom. Tiszta stesszes vagyok már mindentől hogy a rossz jegyek is már bejöttek mindenből de tanulni nincs erőm ,a tesom beszólogat,apám meg anyám le se szar csak a nagyobbiknak legyen meg mindene,a suliban sem szól hozzám senki teli vagyok dühvel és csak sírni tudok egyfolytában, teljesen egyedül érzem magam. Már nem tudom magam hogy lenyugtatni...ez depresszió lehet?