Mit tudtok a mániás depresszióról, illetve ismertek-e esetleg ilyen betegségben szenvedő embert?

Magáról a betegségről most nem regélnék, hisz ott a google, de ismerek ilyen férfit (párkapcsolatom volt vele), inkább róla írok. Amikor hypomán volt, pörgött, alig aludt, tele volt energiával, agyon bulizta, piálta magát, mégsem látszott sose másnaposnak. Nem éreztem, hogy lenne veszélyérzete. Folyton mehetnékje volt (spontán, előre tervezés nélkül beugrott az autóba, és 300 km-t utazgatott csak úgy, cél nélkül) persze rángatott magával mindenhova, a bulikba is, de én nem bírtam tartani a lépést. Tél felé jött a depi, hónapokig csak ült, nem törődött semmivel, elhanyagolta magát, kettőnket, szótlan volt, szomorú. Volt pszichiátere, gyógyszer nélkül kezelte. Amiket leírtam nem súlyos bipoláris zavarra jellemzők, sokaknak fel sem tűnt, hogy beteg, csak a közvetlen környezetének. A munkáját is szépen ellátta a hangulatingadozások közepette, úgyhogy lényegében az életminősége nem romlott.

Ez csak egy példa, de sok esetben kórházba kerülhetnek mert mániásan lehetnek agresszívak, depressziósan meg akár saját magukra jelentenek veszélyt. És nem ritka, hogy alkeszok lesznek, ami az exemet is kezdte érinteni.

A - pi - csá - ba.

És mit csinálnak, ha valakinek nincs betegségtudata, de hasonló tünetek, viselkedésformák jellemzők rá? Hogyan diagnosztizálják a depressziót? Mi van, ha valaki figyel az egészségére, fogyaszt d-vitamint, kerüli a glutént, alapvetően sok mindent próbálok tenni az egészségemért (rólam van szó, jah) de a világnézet, a fent leírtak eléggé jellemzőek rám?

Ha hagytam a párkapcsolatomat tönkremenni, ha akkor sem éreztem boldognak magam amikor az lehettem volna, azóta pedig csak még rosszabb.. ha érzem hogy közel áll hozzám az alkoholba menekülés, mit lehet ilyenkor tenni? Mert tudatos döntésekkel nem érzem, hogy javítanék az állapotomon.

Orvost lehet felkeresni, vagy pszichológust? Van valami ésszerű tanács?

Azt sem tudom, hogy csak én teremtem-e a helyzetet mert szomorú vagyok, vagy a szomorúság ilyen módon már nem egészséges állapot.. nem értek hozzá. Azt sem tudom beteg vagyok-e, vagy csak szimplán szerencsétlen. Bakker..

Hali!

A depresszió kezelhetõ, pszihológushoz kell menni. Nekem mindkét tesómnál diagnosztizálták, úgy hogy sajnos jobban tudom, hogy ilyenkor mi történik, mint amennyire szeretném. A mániákus depresszió gyakoribb, mint képzelnénk, nagyon sokan szenvednek benne, ráadásul örökletes. Férfiak méginkább hajlamosak rá... rengeteg féle gyógyszert lehet rá szedni, és nagyon ajánlatos elmenni orvoshoz, mert az állapot csak rosszabbodik! Az idõsebbik tesóm már teljesen elvesztette a fejét amíg el nem került orvoshoz. A betegség okát nem teljesen tudni, de gyanítják, hogy bizonyos transzmitterek hiányoznak az agyban, ezért vannak rosszul. Szerintem kérdezz körbe, ki ismer egy jó pszichológust, és menj el. A pszichológustól nem kell félni, nem vagy õrült ha elmész, betegségek az aggyal ugyan úgy elõfordulhatnak, mint pl más szervvel. Hajrá!

Szia !Jó, hogy felfigyelsz magadra. Ismerem a szitut, és nagyon sokat tudnék mesélni. De most ne azzal törődj, hogy milyen a szakadék mélye, és sötétje, hanem menj el egy szakemberhez, és részletesen fejtsd ki, őszintén, hogy hányadán is állsz éppen magaddal FONTOS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ajánlom Belső Nórát (neten keress rá) A számát is meg tudom adni priviben. Lényeg, hogy ne ess pánikba. Igyál sok gyógyteát, naponta relaxálj (youtube... Pl. Balog Béla relaxációk)

Mert mindennek oka van.... Jó légy!

Huhh, jelentem jobban vagyok (bárki is legyek én).

A depresszió gyógyszeres kezelése bármennyire divatos ma, egy véget nem érő gyógyszerszedési kör, a használt gyógyszerek pedig egyrészt képtelenek a gyógyításra, másrészt mérhetetlen és akár visszafordíthatatlan károkat képesek okozni a szervezetben.

Na most én ennek tudatában írtam a magam kommentjét, már-már orvoshoz mentem, olyan rosszul éreztem magam.

DE mivel a depresszió általában gyulladásos alapokon nyugvó betegség, ezért étrend változtatással és pszichoterápiával / vagy például kínai taoista módszerekkel (taichi quan gyakorlás) olybá tűnik, hogy eléggé szépen kezelhető. Az elménket és a testünket gondozni kell, és sajnos pont a depresszió állapotában van az embernek a legkevesebb kedve bármit is tudatosan kezelni..

A taoista szemlélet szerint a depresszió nem más, mint befelé ható düh. Ezt lehet kezelni.. kifelé is lehet vezetni, és meg is lehet szüntetni. Egyikben sem segítenek gyógyszerek. Az életfelfogás megváltoztatása segít, a mozgás segít mivel ezek tudják a nem megfelelő irányú energiákat egészséges irányba fordítani.

Igen, ez egy komoly és más megközelítés, mint amikkel általában találkozunk, viszont van egy komoly jellemzője: hogy gyógyszerek nélkül működik, azaz nincs mellékhatása.

Sok sikert kívánok azoknak, akik még küzdenek az állapotukkal, és azt kívánom, hogy ne adják fel, mert a fejükben dől el! És kövessenek gyulladáscsökkentő táplálkozást.. én mielőtt írtam a magam előző kommentjét, egészen véletlenül sajtot, kiflit ettem valamelyik nap. Egészen 'véletlen' kiragyásodott az arcom, a hátam, látható is volt a gyulladás a bőrömön.

Azóta szigorú glutén és tejmentességet követek bűnözések nélkül, minden nap megy az omega3 fogyasztás, sok zöldség, husi. És akarattal elfogadom a dolgokat, elengedem amit el kell engedni, és nem őrzök dühöt magam iránt.. és mások iránt sem. Mert nem fogom így gyengíteni magam.. senkinek sem szabadna.

Jobbulást kívánok!