Borderline személyiségzavarban szenvedő nőknek hogy alakulnak a párkapcsolatai?

Megismerek egy fiút, megkedvelem, megnyílok neki, aztán elküldöm, mondván, nem akarok kapcsolatot.

Nem tudom. Nem tudom eldönteni, mit érzek pontosan. A betegség miatt vagy önmagam miatt lett vége a kapcsolat alakulásának? Egyszerre sajnálom a fiúkat, és utálom őket, dühös vagyok rájuk. Kissé sértett vagyok, mintha rámkényszerítettek volna valamit. Nem gondoltam, hogy másnak is ilyen. Én csak 18 vagyok.

Altalaban elturok mindent csak ne hagyjanak el, de azthiszem tarsfuggo is vagyok.

Rosszul... senkiben se bízok meg, és nem csak egy párkapcsolatban, hanem másokban sem. Számomra nem mond semmit az a szó, hogy "barát", és a családomban sem bízok. 2 éve nem jártam senkivel, pont azért, mert képtelen lennék rá, folyton azt nézném, mikor csal meg, mikor hazudik nekem.

Eddig mind kuka volt. Viszont a mostani barátom tüzbe tenné értem a kezét, a pokolból is kihoz, ha kell. Mindig mosolyog, csak annyit mond, hogy ezt ne, és valamiért mindig segít rajtam... :) Ha szeret és elfogad, akkor príma. Jó, hogy egy kicsit néha irányít, nem sokszor lázadozom miatta. :)

nekem már vagy 3 éve nincs senkim, csak sexpartnereim vannak, egy exemet azért dobtam kukába (az utolsót), mert megcsalt, és egy 2 gyerekes kiéltfejű anyuka miatt hagyott ott.... azóta nincs senkim, csak kufircbarátok, néha ezzel az exemmel is összejárok, velem csalja a nőjét... nemérdekel h erről ki mit gondol, olyankor büszke vok magamra ha egy nős pasit aZ ágyba tudok csalni, mert ilyenkor ugy gondolom h jobb vagyok mint az a másik csaj.. :D röviden ennyi, félek amúgy a párkapcsolatoktól h megfog csalni, hazudik, stb