Lehet ez pánikbetegség?

Mielőtt a lényegre térnék leírom az előzményeket.

Decemberben síelni voltunk a családommal és felmentünk a hegyre a kocsival, de estetelé amikor indultunk vissza a szállás helyre már nagyon nagy hó volt. Ahogy jöttünk le a hegyről egy autós eléggé leszorított minket az útról és apukám csak úgy tudott megállni, hogy lükvercbe tette a kocsit (utólag kiderült, hogy a kocsin amit béreltünk nyári gumik voltak).

Először csak a hótól féltem, már ha a városban egy picit megcsúszott a kocsi teljesen kiakadtam. Majd ez a helyzet kezdett eldurvulni. Mindentől félek. Ha anya elmegy dolgozni ötvenszer körbe puszilom mert félek, hogy mi lesz a történik vele valami pedig csak öt percet kell autóznia. Nagyon sokszor pánikolni kezdek, ilyenkor rámtör a sírás, szórít a mellkasom, görcsöl a hasam és nagyon rosszul vagyok. Kb. 1-1,5 óra kell mire ez elmúlik. Volt hogy már hánytam is mert annyira kiborultam.

Tudni kell hogy elég válságos a magánéletünk mert apámnak 5 éve van nője anyukám mellett bár régóta tudunk róla de május elején rájuk nyitottunk szex közben, majd meghalt a nagypapám és a temetésen megtéptem apám nőjét. Ezután apukám azt mondta hogy levesz a nevéről és lemond rólam. Bár ez nem történt meg, sőt kezdünk ujra jóba lenni. Viszont ahogy bekövetkezett nálunk a baj a legtöbb "barátom" elhagyott. Egyetlen egy barátnőm van de ő nagyon messze lakik és idáig apukámon keresztül találkoztunk, de ugye már ez sincsen. Nagyon magányos vagyok, de szerencsére anyukám itt van nekem. A pánikolás viszont nem múlik csak egyre rosszabb. Lassan már mindentől kiborulok. Sőt úgy néz ki hogy a sok idegtől gyomorfekélyem van. Szerintetek ez lehet pánikbetegség?