Ha becsípem az ujjam a bútornal a fiókba,miert kapom egybol a számhoz?

Gyermekkorból ered. A vigasztalás hagyatéka. Amikor a baba nyűgös, sír, a szoptatás, a testi kontaktus megnyugtatja. A szopási reflex sokszor ebben a formában a megnyugvás keresése, ami felnőttként átalakulva megmarad ebben a verzióban. A fájdalomra, amit érzel, azonnali gondoskodás, megnyugtatás kell.

Én erre tudok gondolni.

Amire még tudok gondolni (és ez teljesen magán teória), az az, hogy a nyomás érzést azt vastagabb idegben küldi a test, mint a fájdalmat (ami kisebb idegen fut), ergó a nyomás gyorsabban ér az agyba (ez nem teória, ez bizonyítva van). Voltak ezzel kapcsolatban tudományos kísérletek, ahol a konklúzió az volt, hogy minél több vastag idegi "forgalom" van annál kevesebbet érez az ember a kisebb pályán futó dolgokból. Ezért szokták pl kozmetikusok lenyomni a bőrt, miután legyantázzák.

Szóval a teória az lenne, hogy ezt öntudatlanul tudja az ember (évek során megfigyelt dolgoktól) és ezért a neki legjobban tetsző módszerrel csinálja is. Ebben az esetben neked ez az, hogy szádba veszed. Amúgy a hideg-meleget kis idegpályán érezzük, szóval akkor két oldalról jön a "támadás" a fájdalom ellen, hiszen van a nyomás/érintés illetve a hideg-meleg a szájadtól.

Van aki rögtön megszorítja, van aki elkezdi rázni, ez mind hasonló tevékenység.