Én magzat koromban oxigén hiányos állapotba kerültem annak mik lehetnek utólag a következményei!?

Nálam már megvan jó bőven. Az a baj hogy nem tudom hogy voltam születésemkor mert a szüleim otthagytak a szuldoben és másfél éves koromban fogadtak örökbe, addig a kórházba voltam. Akik örökbefogadtak nem tudják mi volt a születésemkor és más megyéből is hoztak el. Annyi van csak hogy az Agparom 5 és 2200 al születtem és másfél évesen csak hét kiló voltam és megfordulni se tudtam. Igaz hogy csak tapszerrel etettek semmi mással meg le volt kötve a kezem úgy mesélte anyu hogy így talált rám de ha nem lett volna semmi bajom akkor csak meg tudtam volna tanulni beszélni vagy valamit nem? Meg kiskoromban féltem a pincétől meg mindenféle sötét lyuktol és a csuzdatol most is félek. Még észrevettem hogy belső fájdalmat okoz nekem ha azt olvasom hogy valakinek valamije beszorult vagy ha látok olyan képeket. Ez nem olyan mint az unokazestverm iránti irigység mert az dühöt vált ki belőlem. Ez még belső fájdalmat ha látom hogy valaki beszorul valahova. Arra fogom hogy esetleg a szülő csatornába beszorulhattam és el lehettem ájulva mire kiszedtek kézzel. Ezért is lehetett hogy féltem a pincétől, sötét kicsi lyukaktol meg csuzdatol. Még akkor is kerülhettek oxigénhiányos állapotba és utána meg otthagytak és a kórházba kerültem ahol nem kaptam felylesztést. Az a baj hogy a kötődés meg a szeretet sincs meg nálam. Ha 6 hónapos koromban talál meg anyu akkor behozhato lett volna vagy jobb ember lennék.

Már rég kialakult volna. A csecsemőket szűrik egy csomó dologra,aztán pár hónaposan van kötelező ultrahang. A védőnővel van kötelező konzultáció havonta. Aztán évente státusz vizsgálat van. Aztán a bölcsiben és oviban a pedagógusok kiszűrik a bármilyen szempontból elmaradott gyerekeket,ha addig senki nem tette volna meg. Aztán az iskolaérettséget is megállapitják. Így,ha eddig nem merült fel semmi, a szülés miatt már nem is fog.