Nagyon félek! Mi lenne a jó megoldás?

Pontosan tudod mi a jó megoldás, elmenni orvoshoz. Csak nem tudsz, vagy nem akarsz racionálisan gondolkodni.

Végül is mindenki tudja hogy sokkal jobb kínok közt meghalni egy későn felfedezett rákban. Mint elmenni vizsgálatra. Nem gyerekként kezelnek hanem tisztán gondolkodnak.

"22 éves vagyok, albérletben élek a párommal, de még mindig úgy kezelnek mint egy 6 évest, nem akarják felfogni hogy majd én eldöntöm hogy akarok-e vizsgálatra menni, vagy sem."

Te nem felnőtt vagy, de nem is 6 éves, hanem inkább egy csecsemő, komolyan mondom.

Az amit leírtál, az a világon bármi lehet a lófütty és a rák skála között. Te meg inkább homokba dugod a fejedet, idegeskedsz és szenvedsz a következményeitől és vered a melledet, hogy mennyire felnőtt vagy. Te jó ég... Tudod mit, igazad is van, jobb véletlenül meghalni a huszas éveid elején egy kezeletlen dologtól, mintha a középkorban élnél. Megértelek.

Ha esetleg mégiscsak úgy gondolod, hogy 22 évesen több eszed van mint egy csecsemőnek, akkor pedig húzz az orvoshoz. Apád meg a párod helyében már a hajadnál fogva rángattalak volna el az orvosig, szóval marhára türelmesek veled.

" Az a baj hogy mindenki azt mondja hogy biztos nincs semmi komoly baj, nem így néz ki egy daganatos beteg"

"Az a kérdés, amit feltettem (régóta fennállnak ezek a tünetek, tehát így lehetek-e rákos?)"

Jó hülye akkor az a "mindenki". A legtöbb rákos megbetegedés évekig lehet teljesen tünetmentes. Korai stádiumban szinte mindegyik jól gyógyítható, csak pont a tünetek hiánya miatt ritkán veszik észre az emberek. De hogy el nem tudom azt képzelni, hogy valaki olyan marha legyen, hogy évekig nevelget egy csomót magán.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rák lenne, fogalmam sincs hogy mi, képernyőn keresztül senki sem fogja megmondani. Valószínűleg csak egy zsírcsomó, de most komolyan, lustaságból meg hülyeségből jobb ezzel játszani?

"nem akarok ilyen fiatalon meghalni."

Akkor a f..szért nem mentél orvoshoz egészen eddig? HÁROM ÉVE OTT VAN!!!

Nekem (is) a nyakamon van az egyik oldalon kamaszkorom óta egy kifejezetten nagy nyirokcsomó. Nem izgattam magam miatta különösebben, de végül olyan 24-25 éves korom körül elmentem dokihoz. Megnézte, aztán közölte, hogy semmi bajom. Azóta is ott van, 50 éves múltam.

Viszont én egész biztos, hogy nem csináltatnék biopsziát addig, amíg meg nem nézték, esetleg ultrahanggal meg nem vizsgálták, mert a biopsziával nagyon óvatosan kell bánni, no nem is írok erről semmi különösebbet, de ha lehet, nem kell erőltetni.