Én nem tudom, hogy személyiség zavarral/zavarokkal,szociális fóbiával asperger-szindrómával,adhd val és egyebekkel, hogy lehet együtt élnie egy embernek nagyon?!

Sokszor én sem tudom - de ezt ne vedd hiteles válasznak.

Sosem akartam "papírt" erről, mert tudtam, hogy az önmagában nem segít, hanem egy orvos ajánlotta, aki felnőttkori Aspergerrel foglalkozott.

Amióta megvan a papírom erről (Asperger, ADHD) csak szivatnak az állami munkahelyeken. Többnyire.

Mert nem értenek hozzá. Viszont azt hiszik, hogy igen. Olyan dolgokba kötöttek bele, hogy mutassam meg a papíromat, hogy hova járok gondozóba.

Vigyem az aláírt, lepecsételt papírt.

Pedig Aspergeresként nincs ilyen kötelességem. SOTE pszichiáterhez is csak az ADHD miatt jártam, ami nem kötelező.

Amikor a COVID járvány miatt csak 3 havonta jártam pszichiáterhez, arra azt mondták a munkaorvosnál, hogy "Na látja, ez a gondozó, ahova csak 3 havonta kell járni.)

Nem mondtam, hogy csak a járványhelyzet miatt nem kellett havonta járnom.

Nem akartam a pszichiáternek gondot okozni.

Pedig az ADHD-nak köze nincs a megváltozott munkaképességhez. A papíron sem szerepelt.

A munkaorvos mellett dolgozó asszisztens szólt be ilyen arrogánsan, én meg néztem az orvost, aki csak lesütött szemmel nézett.

Neki több esze volt nyilván, de ő sem szólt egy szót sem.

Én meg úgy voltam, hogy csak írja alá a papírt, hagy menjek.

De nem mindenhol van ez így.

Az életem javarészét diagnosztizálatlanul éltem.

És az sem segít, hogy mostanában "divat" meg "trendi" lett a dolog.

Részben segíthetne a dolog, hogy nagyobb figyelmet kap a dolog, de inkább árt.

És emiatt inkább csak beszólnak.

Szerintem magáncégeknél érdemes keresni, mert őket a valódi tudásom érdekel, nem a papír.

Nem tudom, hogy a kérdező hány éves (én 49).

Egy munkaorvos mondott egy nagyon hasznos dolgot: Kérni kell egy személyes, egyéni kivizsgálást, hogy pontosan milyen nehézségek állnak fenn.

Mert nekem a kérelem benyújtása után (Rehabilitációs intézet) egy sablon "orvosi szakvéleményt" írtak, ami miatt konkrétan álláslehetőséget veszítettem.

Most van ugyan állásom, de az ilyen emberekkel foglalkozó alapítványok csak állami vállalatokkal vannak kapcsolatban.

Ezekkel a "jótékony" alapítványokkal nagyon kell vigyázni.

Nekem is kezdettől fogva hatalmas problémát jelentett az egész, gyerekkoromtól kezdve - és én találtam meg a diagnózisokat.

De nem egy pszichiáter állapította meg a diagnózisokat az én véleményem alapján - ahogy sokan ma is vádaskodnak egyből, hanem komoly kivizsgálások voltak.

Ez nem divat kérdése.

Néha jobban megy, máskor nem.

Sok fájdalmat okozott, hogy rájöttem, hogy én nem vagyok képes egészséges családot csinálni.

Több könyv is sokat segített:

Eckhart Tolle

dr. Daubner Béla (Youtube)

Lindsay C. Gibson - Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei

(Mert a dolog messze nemcsak a gyerekről szól, hanem a szülőkről is.)

Lindsay C. Gibson - Self-Care for Adult Children of Emotionally Immature Parents

Irvin D. Yalom könyvei

Én mindenesetre nem adom fel. Sokszor feladtam, de újra nekivágtam.

A még ma is fennálló értelmetlenség viszont nagyon fárasztó.