Miért van az, hogy akik családon belül szaporodnak, tehát belterjesek, azok fizikálisan és mentálisan is sérültek lesznek?

Az, hogy belterjesség (inbreeding) milyen hatással van az utódok egészségére, az öröklődő tulajdonságok és a genetikai változatosság szintjétől függ. Az emberek és az állatok génjeinek egy része állandó, és két azonos allél kombinálódása az utódokban kóros recesszív fenotípusokat okozhat, amelyek csak akkor jelennek meg, ha mindkét szülő hordozza az adott mutációt.

Az inbreeding növeli az esélyét annak, hogy a recesszív, kóros gének megjelenjenek az utódban, mivel a rokonok génjei közötti hasonlóságok miatt az adott mutációk elterjedtebbek a családban. Ha az egyedek közötti rokoni kapcsolat növekszik, akkor a genetikai változatosság csökken, és ezáltal nő a kóros gének kockázata.

Az inbreeding hatása azonban függ az öröklődő tulajdonságoktól is. Ha az adott tulajdonság domináns, akkor az egyik szülő hordozza a kóros gént, és az már elegendő a fenotípus kialakulásához, függetlenül attól, hogy milyen az öröklődési mintázat. Ha az öröklődési mintázat azonban recesszív, és mindkét szülő hordozza az adott gént, akkor csak akkor jelentkezik a kóros fenotípus, ha mindkét szülő ugyanazt a gént hordozza.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az inbreeding nem minden esetben okoz egészségügyi problémákat, és az egészséges inbreedingben részesülő egyedeknek nem feltétlenül lesznek genetikai rendellenességeik.