Szívbillentyű-betegséggel élők! Mik a tapasztalataitok? Milyen gyorsan romlik a betegségetek? Szedtek gyógyszert? Megműtöttek már titeket?

Ez mondjuk jó hír.

Az állapotromlás folyamán és az egyre rosszabb eredményű szívultrahangok között hogyan tudja az ember megoldani, hogy ne gondoljon erre?

Illetve ha jól sejtem, a műtétig el kell viselni az állapotromlást és semmi más lehetőség nincs, mármint fizikailag nem lehet lassítani vagy megállítani.

Uhh, az nehéz lehetett. :(

Igen, egy bizonyos pont után sajnos ez is akadály tud lenni. Én nem tudnám elképzelni magam egy egészségtelenül élő, nem sportoló ember mellett, egyfelől mert sohasem sportolhatnánk együtt, másfelől időbeosztásnál is sokszor lenne vita köztünk, hogy én miért akarok sportolni. Nomeg egy alapvető szemléletbeli különbség. Viszont egy nagyon sportos sráccal is bajban lennék, mert elvinne egy 25 kilométeres túrára, minden emelkedőnél be kellene várnia, a 18. kilométer után az összeesés ellen küzdenék és akkor még a 25 kilométer egy kompromisszum, mert ő menne 50-re.

Bár majd elválik, ki tudja... :D

Én is mindig gyengécske voltam. 19 évesen, már érettségi után mentem el egy Balatonkerülő bicajtúrára a gimimmel (más volt diákok is voltak). Kb rólam szólt a tábor, egy vicc volt, mennyire nem bírtam, katasztrófa volt.

A Gellért-hegyre felfelé menet többen mondták már, hogy vizsgáltassam már ki magam, valami baj van velem. A harmadik emeletre felérve is többen mondták már. Vizsgáltassam már ki a szívemet, mert aki ennyire zihál ilyen alkattal, annak valami baja van. Mondom 1,5 éve voltam szívultrahangon. Nem baj, menjek másik orvoshoz, mert valami baj van.

Ehhez képest magánban vizsgáltatom magam, szerintük nem a szívem állapota miatt van, néztek pajzsmirigyet, valami izomsérülésre utaló értékeket vérből, ezek negatívak, széttárják kezeiket...

Ez aranyos <3 , bár a nyugalomtól csökken a pulzusod. Meg csökkenne magától is.

Nekem inkább olyan érzés a lépcsőzés (a másodiktól felfele kb), mintha a világ összes levegője se lenne elegendő. Pluszban sokszor fárad a combizmom (pl emelkedőn bicajozás, emelkedőn túrák.)

A szívultrahangnál cserencse, hogy egyáltalán nem vagyok szégyellős. :D Férfi végezte mindkettőt.

Terheléses EKG nekem se ártana szerintem. Nem tudom, hogy magánban miért nem ajánlják fel.

Pedig a laboromban is minden eltéréssel továbbküldött és a továbbküldés után továbbküldtek, de a szívem után nem, dacára annak, hogy jeleztem a rossz állóképességet és eddig semmi se támasztja alá (az I fokú visszafolyás szerintük nem).