Romló mitralis prolapsus-sal mi a tapasztalatotok? Lassítható a folyamat?

Azért mivel az ultrahang kimutatta a romlásokat, ezért megijedtem nyilván.

Lépcsőzésnél hamar fárad a combom és hamar van szükségem sok levegőre, ez az évek alatt másoknak is feltűnt. A Gellért-hegyről már két ember is el akart küldeni orvoshoz. Bicajjal lelassulok emelkedőkön, akár egy Duna-hídra felfelé is mindenki megelőz. Túrákon is vicc, mennyire nem bírom az emelkedőket. Az izomerőm is lassan fejlődik. Futásban talán az alaptempóm a 7-7:30 perc/km és többször is volt, hogy rendszeresen futottam és ez nem javult. Ha barátokkal túrázom vagy bicajozunk, biztos én fogok először panaszkodni, én tolom a bicajt olyan emelkedőn, ahol senki más nem, olyan hamar fáj a combom, amikor még egy nyugdíjasnak sem.

Voltam 19 évesen Balatonkerülő táborban, 6 nap alatt kerültük, "cserében" sok alvóhely 10-20 kilométerre volt a tótól, sokszor felfelé. Egy vicc, mennyire nem bírtam. Hazaérve iszonyatosan fájó combokkal, 10-zel alig bírtam hazavergődni a pályaudvarról.

Asztmát anno nem tudták kizárni (más miatt vizsgálták), pajzsmirigyem rendben, most néztek valami izomsérülést jelző dolgokat a vérben, az is rendben.

Semmi olyan kirívó nincs az étkezésemben, ami ezeket indokolná. Súlyomban sem, de ezek egész életemben fennálltak, azóta voltam a BMI alján is, enyhén túlsúlyos is, normál is (most is szerencsére az vagyok).

Ittak, dohányoztak velem és beteges kisbaba voltam, vissza is voltam maradva, vizsgálták annak az okát is. Erre tudok gondolni és ehhez hozzájön az, hogy sohasem sportoltam "keményen" ovis vagy iskolás koromban. Gyógytesi, gyógyúszás volt, nyaranta az utcán játék, 17-18 éves korom óta magamtól sportolgatok, eleinte kevesebbet, mostanában többet, de ezek talán nem voltak elegek, hogy felhozzanak.

Most konkrétan mire gondolsz?

Ha az ember szeretne 3-4 baráttal egy jót bicajtúrázni valahol vagy haladna a kéktúrával, amiken alapesetben rohadt jól érezné magát, akkor bosszantó, hogy nem bírja, szenved a fáradtságtól, kifulladástól és amikor látja, hogy más nem, akkor se, ha kétszer annyi idős és kiló és sohasem sportolt, elgondolkozik, mitől van. És ha van egy betegsége, amiről kimutatták, hogy romlik és akár a maradék semmi kis állóképességét is veszélyezteti, akkor nyilván fél és elszomorodik.

Sokkal nehezebben fejlődik az én állóképességem, mint egy átlagos emberé. Teszek érte, pont azt ecseteltem.

Egy normál tartományba eső paraméter romlott, még egy ilyen romlás és már nem lesz normál tartományban. Ahogy a visszafolyás is lesz II-es, majd III-as fokú.

Hát nem, de amikor eszembe jut, akkor nyilván félni fogok. Emberi érzelmek.

Ráadásul baromi jó lenne tudni, hogy milyen tünetei lesznek, milyen folyamata lesz, 10 vagy 20 év múlva kell a műtét. Legalább egy hasonló sorsú ember tapasztalatai érdekelnének.