Az normális hogyha a közvetlen közelemben felütné a fejét a rák akkor biztosan öngyilkos lennék?

Úgy vagyok vele hogy sok mindent ki lehet bírni, át lehet vészelni, lehet menni tovább.. de ezt az egyet nem vállalnám be soha.

Tudom hogy mit tesz az emberrel és hogy leépül tőle, értelmetlenül küzd, szenvesztik akár hónapokig évekig és utána úgyis csak szobanövény szerű állapotba kerül és meghal. Ha meg valamilyen csodával határos módon "meggyógyul" akkor se lesz sose gyógyult mert bármikor kiújulhat és akkor kezdődik a pokoljárás előlről.

Ez undorító és a legkevésbé sem méltóságteljes. Ezért úgy vagyok vele ha én vagy a 2 közvetlen szerettem akik nagyon fontosak nekem valaki közülünk rákos lenne akkor öngyilkos lennék. Mint hogy ezt az értelmetlen utat végigvigyem. Vagy azt nézzem hogy akik még a saját életemnél is fontosabbak nekem, ez történik velük.

Van már biztos módszerem is arra hogy hogyan lennék az... nem fogom leírni de biztos módszer és ha olyan amilyennek írják akkor fájdalommentes is és pár másodperc alatt öl. Nagy eséllyel mindenki megtudná hogy én voltam az mert olyan helyen csinálnám aztán ilyen eset meg úgyis bekerülne a tvbe és a járművemről felismernének engem.. többet nem mondok róla nehogy letiltsanak.

Nagyon fájna hogy ilyen esetben ott kéne hagyjam a családomat de nem ragaszkodnék többé az életbe ahonnan sajnos menekülnöm kéne. Félteném őket hogy többé már nem leszek nekik de nem tudnék mást tenni.

Amúgy annyira félek ettől hogy nem dohányzom (szerencsére a családomból senki se, egészségesen étkezem, sok vizet iszom stb.. )

25/n