Endometriózisom van. Borzasztó min megyek át lelkileg. Soha nem lesz nagy családom, sok gyerekem?

A Férjemmel mindig nagy családot terveztünk, de most úgy néz ki elválunk. 8 éve vagyunk együtt 5 éve házasok. 17 éves voltam, mikor megismerkedtünk, ő 10 évvel idősebb nálam. Nem volt más kapcsolatom rajta kivül és az értékrendünk is egyezett. Rengeteg düh van bennem, sokat kritizált, mert gyakran voltam rosszul, erős migrének, erős mestruációs görcsök néha a menstruációtól függetlenül is. Mindig azt mondta, hogy lusta vagyok, rosszul neveltek a szüleim, szedjem össze magam, másnak is fáj stb. Az anyósom is mindig ezen az állásponton volt. Én tényleg igyekeztem, de úgy néz ki, soha nem leszek nemhogy tökéletes anyuka, hanem egyáltalán édesanya. Nemrég kiderült, hogy súlyos endometriózisom van. Nagyon haragszom rájuk, mert semmi megértés nem volt bennük felém, mindig csak gyanúsitgattak, hogy tettetem a rosszulléteket, most meg kiderült, hogy orvossi oka van. Erre a férem azt mondja, hogy selejtes vagyok, csak azt gondolta, hogy változni fogok. Anyósom az életmódomat kritizélta, hogy nem figyeltem magamra kellően, meg régen nem is volt ilyen betegség, biztos nem olyan komoly, biztos csak kitaláltam, mert ki akarok bújni a felelősség alól. Hazaköltöztem szüleimhez, a műtétre várok. Nincs munkám, válófélben vagyok, családom se lesz, pedig mindig édesanya akartam lenni sok gyerekkel. Én mindig egyetértettem a konzervativ állásponttal amit például Budaházy Edda is képvisel, hogy egy nőnek elsősorban a családjára kell öszpontositania,de most megbuktam.