Szükségem van az oldal Dr House és csapatára. Mikre utalhatnak ezek a tünetek?

Szia, megpróbálok pontos válaszokat adni!

A memória dolog már elég régóta, nagyjából 1 éve, erre azt mondta annó a háziorvos, hogy "csak feledékeny vagy"ok. Ez azért kicsit másabb, mint a feledékenység, de erre jött a "Ki az orvos, te vagy én?" :D

A fáradtság és vérnyomás probléma nincs meg olyan régóta, kb 6-7 hónapra tippelnék. Szerintem eleget szoktam inni,a 1.5l-es üveget naponta kiürítem, meg iszok tejet is ugye ahogy írtam, de a vérszegénységgel kapcsolatban utána nézek, mit lehet tenni.

Visszatérve a memória zavarra, az oldalon volt már feltéve egy kérdésem ezzel kapcsolatban, a válaszom végére belinkelem. Ezt egy kicsit pánikolva tettem ki,mert volt egy elég "nagy(?)" ilyen képzelgésem. Megőrülni biztos nem örülök meg, ahhoz túlságosan is észnél vagyok, mondhatom így.

A hig, világos széklet nem befolyásoló tényező, vagy még nem fontos? Ez csak tegnap óta van.

Link amiről beszéltem:

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__egyeb-kerdesek__108..

Köszi a válaszod!

Szia. Elvégzem a nagy labort amit említettél amint lehet. Ez a "nem vagyok House se a csapata tagja" tetszett :D

Elég egyoldalú a dolog egyébként. Nincs is lehetőségem arra hogy "változatosan" vagy "vitamindúsabban" étkezzek (főleg most), de erre felesleges kitérni (a dolog miértjére).

Most belenéztem a tükörbe és... Nem tudom hogy mondjam... Szarul nézek ki. 20 évesen olyan a fejem mintha egy megviselt 40 éves lennék aki 12 órázni szokott. Folyamatosan ilyen gyomorideg szerű érzés van bennem mióta felébredtem (hajnal 4 óta kb). Szó szerint az egész életem összeomlott mielőtt belekezdhettem volna egyetlen egy nem normális miatt... Az ilyen "pillanatok" azok a pillanatok, mikkr úgy érzem, olyan üres és céltalan az életem hogy inkább csak feladnám. Se az egyetemet, se az melót/anyagiakat, se az itthoni állapotot nézve... "Ez nem lehet az én életem", csak ezt ismétli az agyam de a szomorú valóság az, hogy téved.

Utána járok a nagy labornak.

Köszi a segítséget!

hat most 3:40AM van szoval ha elirok valamit, bocs! Megprobalok minel osszeszedettebben irni.

Mielőtt jött a covid, kezdett rendbejönni az életem, lejártunk kondizni páran haverok, normális barátaim lettek, kezdett alakulni egy lány és az önbizalmam, onbecslesem is kezdett rendbejonni ami nalam elbszottul nagy szó. Kezdtem végre afelé haladni amit mar nagyon regota akartam, hogy jormalis eletem legyen. Aztan jott a covid. Se kondi, se koli, se iskola, minden online. Jött az,hogy na akkor egyetem. Ahova én mentem, az első féléveseknek minden elmélet online, de minden gyakorlat helyben volt es mivel a kollegiumok letszamot nezve ki lettek maxolva igy oda nem tudtam menni, alberletek meg rohadt dragak, es ezen az se segitett hogy munkat talalni lehetetlenseg most. Aztan jott meg az is, hogy a konyvek amiket vennem kellene eleg penzesek, hogy gyakorlatokra nem tudok beutazni mert ha megis ugy tennek, kesnek roluk kb fel orat(kb 2 es fel ora utazas utan) + az azt megelozo elmeleten nem tudnek online lenni, raadasul az iskola épületében (folyosón) sem lehet maradni. Azota is keresek munkat, rengeteg helyre adom be az oneletrajzom a legkisebb hulyesegektol kezdve mindenre. Soha nem megyek sehova, allandoan be vagyok zarva szinte, boltba megyek "mert kell" es ennyi, ja meg persze hazimunka es akkor is csak le vagyok bszva mert mondjuk 6 dolgot megcsinaltam DE egyet kihagytam vagy kesobbre tettem es akkor mar mekkora szar vagyok, es ezen az se segit hogy az alkoholista dohanyfuggo apam folyamatosan hisztizik minden szaron, sem az, hogy anyam azon hisztizik hogy Barmilyen munkat vallaljak el mert "Jajj a TB-det fizetni kell" (mintha az övét nem tudtuk volna fizetni probléma nélkül, főleg most hogy ketten dolgoznak, de mindegy), mert ők azt hiszik,hogy ha majd én dolgozni fogok ha vegre felvesznek valahova, akkor nekik arany életük lesz, mert "az én pénzem is megy a közösbe", és akkor majd megjobban festhetik a kormuket, vehetnek ilyen-olyan cuccokat, tobbszor lehet menni fodraszhoz, tobb piat meg cigit lehet venni, es betarazni 2 evre elegendo porcerositobol (mert persze az én Tényleges betegségem gyógyszerére nem telik, de a kb 44k huf-os no-name vitaminokra Lazán), aztan persze a laptopom is elcseszodott amit mar nem lehet rendbehozni, vegul a telefonomat is elintezte a kisebbik testvérem, így most egy kb 15 éves telefont használok amivel örülök,hogy egyáltalán a messenger lite-ot tudom használni,mert a sima messenger már rá se megy egyébként, szoval mar online órákon se tudtam volna fent lenni igy ki kellett iratkoznom mert passzivaltatni nem engedtek volna, szoval bukott az egyetem es a lehetoseg diakmunkara is... Ja, es ehhez meg az is ratesz, hogy tegnap megszolalt az a hugyagyu apank, hogy mikor majd elkezdek dolgozni, ő, a kb 70k huf-os, hibátlan telefonját a 2 eves gyereknek akarja adni, es o majd vesz maganak egy tabletet, tehat a szamlakat es minden egyebet az en fizumra terhelné azért hogy egy tök felesleges dolgot vegyen, hogy egy draga telefont a 2 evesnek adjon aki csak videokat nez rajta meg elnyomkodja, mikor nekem annyira nem volt kepes ideadni, hogy online eloadasra felmenjek, mert ezen meg a play aruhaz is szaggat, nemhogy az MC Teams AVAGY az enaplo. Es, es, hogy ez meg fokozodjon, talaltam Pesten normalis munkat es nagybatyamhoz mentem volna, hogy akkor nala lakok es beszallok a rezsibe (neki csak azt kellett fizetni) amig talpra nem allok, es akkor ketten el tudunk majd lenni mert nagyon jofej, jo ember, es mikor 21-en beszeltem vele utoljara, aztan 24-en telefonalt mama, hogy nagybatyank 23-an ejszaka meghalt mert leallt a szive. Onnantól kezdve minden remeny zero, mert nagybatyam volt az utolso ertelmes ember a csaladombol es az hogy nem lehet itt tobbe hogy nem beszelhetunk nem olelhetjuk meg, vegleg betette a kulcsot. Szoval, mióta jött a covid, elvesztettem (ismet) az onbecslesem, az onbizalmam, jopar baratom, a lehetoseget egy normalis erett kapcsolatra, a kondi nyujtotta lehetosegeket, a diakmunka lehetoseget, az egyetemet, a telefon&laptopomat (amiket mellesleg nyari munkabol fizettem,nem apamek vettek), a mentalis allapotom (mert en mar 2012 ota jarok pszichológushoz), a remenyt a csaladomban, es nagybatyamat. Azota elkezdtem lassan megint hizni, hiaba mozgok itthon. Senkivel se talalkoztam kb a kezdet utan 2 honappal, azaz emberi kapcsolatok ugy total zero, es meg a kerdesben irott problemak is elobujnak, mert cseresznyevel finom a torta. Erre persze habot tesz,hogy mindennap legalább egyszer hallgatom hogy "Kell hogy legye munkád nert a TB", mintha rajtam múlna hogy felvesznek valahova vagy vissza se jeleznek, mintha egy érettségivel, rendszergazda OKJ-vel, nyelvvizsga nélkül meg jogsi(se B, se targoncavez.) nélkül olyan rohadt sok helyre tudnék menni, mert még gyári, betanított munkákra is jelentkezem ha látok újat és konkrétan onnan se jeleznek vissza, pedig van amire kb 3 hónapja jelentkeztem és akkor volt 1 napos a hirdetés, es ez csak 1 pelda a sok közül, jelenleg kb 90 hirdetesre feladott jelentkezesem van es ebbol 11rol elutasitottak, kb 8rol meg nem erkezett valasz a hataridon belul, azaz feltehetőleg nem feleltem meg még azokra se. Sot, az se, hogy azt hallgatom,hogy miota en elek apank azota dolgozik, es hogy ot emiatt tisztelni es szeretni kell, mert az akkora kivaltsagos dolog, (nem mintha minden mas normalis csaladapa nem dolgozna) hogy el kell feledni, hogy o reszegen szetverte parszor a hazat, hogy o allandoan ugy allitott be hogy szetokadott mindent, hogy volt mikor menekulnunk kellett mert reszegen kessel jott utanunk, hogy mikor a rendorseg kijott nekik annyit mondott hogy "o ma meg bulizni fog menni" es ok meg SEMMIT nem csinaltak, mert valami haverjai voltak, hogy o barmikor barmi volt a legkisebb dolognal is azt mondta "jajj en ezt mar nem birom, jajj ne hisztizzetek mar, jajj mar gyomoridegem van", majd elhuzott kocsmazni mert az 3 haztombnyire volt, ahelyett, h anyankkal leult volna beszelni hogy megis mi a szart lehet tenni mert gaz van (mert amugy apank azt se tudja mire mennyit fizetünk, pedig annyira mondja hogy "ez az o haza, ez az ove, en csak ingyenelo kis szar vagyok". Tobb ongyilkossagi kiserlet, pszichológiai es pszichiateri velemeny es a sajat szemei ellenere se fogja fel,hogy engem maximalisan tonkretett es szuksegem van valtozasra, segitsegre. Csak azert is pofazik es iszik es felesleges faszsagokat csinal, par hete ugy jott haza, hogy hulla reszeg volt, kocsival kellett haza hozzak es azon a 3 meter setan is pofara esett, a kulcsait, tarcajat elhagyta a motorbiciklivel egyutt amit En kezdtem el keresni ejfel korul, aztan arra jottem haza, hogy az ágyat beszakitotta es ossze is hugyozta magat, masnap reggel meg SEMMIRE sem emlekezve hisztizett,hogy "jajj hagyni kene ot neha pihenni", mert "jajj o nagyon faradt", rajta kivul persze mindenki hulye, de az,hogy arrol a csodas "tiszteljetek" szintu munkajarol hazudozott, es akinek beszelt rola az tudta hogy mi az igazsag es meg is emlitette h ne hazudozzon mar össze vissza, mert ez meg az nem ugy van ahogy o azt allitja, azon persze csak rohog es tovabb iszik. Meg persze volt,hogy a telefont amit emlitettem, ami egyebkent akkor meg ki se volt fizetve teljesen, azt akarta eladni egy BARATUNKNAK 180ezerert (a kb 70ezres telefont), mert hogy o akkor kismotort akar belole venni maganak.

Szoval de, lehetseges hogy a stressz meg ugy az egesz tetves eletem miatt vannak ezek a dolgaim, es egyre nagyobb az eselye, mert eszembe jutott hogy ami alakot hallucinalok allandoan, azt mar regen, 7-8 evesen is lattam, kesobb almodtam is rola. Szóval de. Lehet. Es mar rohadtul megorulok. 3:20 ota fent vagyok mar megint mert nem tudok aludni, a legkozelebbi templom/akarmi 2 es fel kmre van innen, es megis hallom hogy most, 5:00kor harangoznak, mar vagy 4:50 ota (vonat,ilyesmi az meg megmesszebb van, szoval az se lehet, es eddig soha az eletbe nem hallottan ezt a szart. 5:02 van, es most ert veget.). Visszaterve a lenyegi dologra, barkinek beszelek a problemaimrol annyit hallok, hogy "hat nem tudom mit mondjak", es onnantol kezdve le vagyok szarva a szo szoros ertelmeben, mert en problemas vagyok es ez van.

Szoval megegyszer utoljara, ja, nagy ra az esely. Köszönöm a válaszod, szerintem megtalaltuk a problema forrasat, amivel ismet nem tudok mit kezdeni, se mondani ra semmit. Idovel vagy beletorodok hogy ez az "eletem", vagy sikerul kinovesztenem a f...om es meg tudom tenni amit eddig nem mertem. Tudja a fene.

Koszi a valaszt!

#7 nem szoktam, e jó a tipp, megcsináltatom jövőhéten.

#8 már megfigyeltem párszor, mire hogyan reagálok. A fenti rosszullétek akkor is jelen voltak már enyhébben. Az ilyen "valaki beszól hogy reagálok"-ra azt tudom mondani, általánosban amennyit (rengeteget) csesztettek, azonnal elkezd verni a szivem és remegek, akármennyire is próbálok nyugodt maradni. (Erre az általánosos témába nem akarok nagyon belemenni, 5-ben volt, hogy azt mondtam teljes komolysággal, hogy itthon maradok vagy megölöm magam).

Edzegetek, állást keresek, próbálom csinálni a dolgokat itthon, de egyre többször, egyre jobban kiesik a memóriám és arra eszmélek fel, hogy bakker, az előbb még a kanapéra ültem le messengeren válaszolni, most meg itt állok és kaját csinálok (kb 2 perc különbséggel időben), vagy a hétfői, hogy egy régi ismerősöm bejelölt és rámírt hogy mizu és akkor válaszoltam is neki részben, és most vettem észre, hogy basszus, péntek van és még mindig nem írtam le a másik részét. Ma, kb 3 órával ezelőtt volt, hogy kimentem volna boltba és az utca sarkánál szétnéztem, folyamatosan azon kattogott az agyam hogy mégis mikor kapok végre egy állásra pozitív emailt vagy hívást és azon kaptam magam, hogy pár sarokkal arrébb vagyok (pedig emlékszem, hogy végig egyenesen mentem és az az út kanyargós, ráadásul a főuton is át kell menni amit nyilván észrevettem volna... Nem?).

Próbálok pozitívan hozzáállni, már a pszichológussal sem beszélek mióta ez a kérdés feltételre került ami lehet negatívum, de részemről pozitívum, mert úgysem emlékeznék rá, ezért meg nem akarok 1 órát gyalogolni hetente.

Én is szivesen elköltöznék és saját lábra állnék, de mostmár összesen 90 álláshirdetésre jelentkeztem fél év alatt, egy csomó IT, helpdesk, rendszergazda szerű szerelős dolgok, raktáros, betanított munkákra de semmi még mindig és igen, zavar, megőrít. Persze se nyelvvizsgám se jogsim se kocsim nincs, de nem is lesz ha itt maradok. Ez az egy reményem van, hogy felvesznek valahova végre. Még pár hónap és teljesen kiakadok. Eddig legalább az angol meg a programozás egész jól ment, már azt veszem észre ezek sem olyan jól, hiába gyakorlok amikor tudok, hiába használom írásban naponta (internet, szerintem érted).