Halált megelőző utolsó napja hogyan telhetett a kórházban?

Arra tudok válaszolni, hogy nem, nem szenvedett. Ilyenkor annyi morfiumot adnak nekik, hogy ne is legyenek maguknál. Szegény anyukánknál láttuk ezt pár hónapja...

A boncolási jegyzőkönyvből ti valószínűleg egy szót sem fogtok érteni. Mi ugyan nem kértünk boncolást, de a többi orvosi papír is totál kínai volt nekünk. Ennek értelmezéséhez hozzáértő kell. De lehet, hogy inkább próbálj már meg túllépni ezen, és ne azt kutasd, hogy mi volt... Bár ez csak az én véleményem.

Helyedben nem ezen gondolkodnék, mert csak felemészt, rossz kedved lesz.

Gondolj inkább értelmesebb dolgokra, apukáddal eltöltött szép emlékekre.

1.

Lehetséges, hogy nem volt tudatánál, vagy nem volt tiszta a tudata, ezért eshetett le. Ugyan nem szép ezt mondani, de legalább nem volt kikötözve.

2.

Azt nem tudhatjuk, hogy észnél volt-e, beszélned kellene az akkor ügyeletes ápolókkal.

Nem írod, milyen osztályon volt. Ha belgyógyászaton, ott esélyesebb, hogy foglalkoztak vele, adtak neki fájdalomcsillapítót, nyugtatót. Ha krónikus belgyógyászaton, ott erősen kétesélyes, nekem nincsenek jó tapasztalataim.

A jegyzőkönyvvel kapcsolatban nem tudok mit mondani, elvileg részletes a leírás, más kérdés, hogy mennyire valós.

Részvétem.

Ha rendszeresen látogattátok, akkor hogy hogy nem voltatok az utolsó napján bent nála? Számomra a rendszeres látogatás annyit tesz, hogy reggel legkésőbb 9-től bent vagytok nála-vagy egyikőtök vagy másikotok.Reggelit, ebédet, vacsorát visztek neki. Mosdatjátok, átöltöztetitek stb.

Számomra ez a rendszeres látogatás egy haldokló emberrel kapcsolatban, és nem az, hogy egy héten 1 max. két napot elmegyünk és 1 órát nála vagyunk.

*Utolsó előtti napján éjjel leesett az ágyról.

Ez meg felettébb furcsa

5-ös

Írhatok neked történeteket az én ismerőseimmel, rokonaimmal mi történt. Kikérdezheted az ott dolgozókat is, akik vagy lelkiismeretesen ellátták és igazat fognak mondani vagy nem és akkor hazudni fognak. Nem tudhatod. Minden eset más így nincs egy standard történet kivel mi történt. Egy barátnőm a Korányi hispice osztályán halt meg tüdőrákban. Őt nagyon tisztességesen ellátták a végsőkig. Nem tudom ha egyedül lett volna mi történik az utolsó órákban. De nem volt egyedül. Ott voltam láttam fogtuk a kezét végig és segítettünk neki amiben kérte. Ő nagyon szenvedett mert nem kapott levegőt ezen egy ponton túl nem lehetett segíteni, orvosilag is csak az eutanázia ami tilos lett volna az egyetlen segítség. Nagypapám ellátási osztályon volt. Ott messze nem foglalkoztak vele ennyit. De ő nem volt beteg, legyengült egy lábsérülés miatt. Nem tudott ott felerősödni de ennek lelki oldala is volt szerintem. Az utolsó hetekben már nem volt tiszta a tudata és tudta innen nem megy többet haza meg akart halni. Csak azért nem ugrott ki az ablakon mert már fel sem tudott kelni. De mivel idős volt nem tettek meg érte ott mindent. Pl semmi vitamint nem kapott minek neki. Ha mi nem megyünk minden nap akkor azt sem tudom figyelnek e arra mit eszik. Pedig fizetős hely volt. De valahol megértem. 90 évesen már természetes a halál. Pont senki nem volt ott mikor meghalt. Azt mondták elaludt. Nem hiszem, hogy fizikai fájfalmai lettek volna. Lelkiek voltak mert félt a haláltól és ki akart jutni a kórházból. :(

Nagynéném agyverzést kapott. 1 hétig volt lélegeztető gépen. Azt hittük helyre fog jönni mert magához tért közben. Aztán mégis meghalt. Azt mondták tüdőgyulladás. Semmi baja nem volt a tüdejének előtte, le sem szarták a kórházban, a kórteremben olyan hideg volt majd megfagytunk ruhában ő mezitláb 1 szál lepedővel letakarva. A gyereki nem bolygatták a dolgot miért történt. Én nem szóltam bele de nem tetszett amit ott láttam. Ez nem tudom neked mennyit fog segíteni. De apukádat nem hozhatod már vissza. Ha úgy gondolod nem kapott normális ellátást betegjogi képviselőhöz is lehet fordulni. A morfium egyebként nem csillapítja a fájdalmat csak mikor megkapod már nem érdekel hogy fáj. Én is kaptam :(