Hipochonder tünetek vagy most tényleg gond van?
Köszönöm előre is annak aki elolvassa.
Huszonéves nő vagyok,kiskorom óta hipochonder,tudom és tisztában vagyok vele..egy időben jártam pszichológushoz is de sajnos nem segített.
Bármi bajom van,akármi is egyből a legeslegrosszabra gondolok,itt a vég meghalok...rögtön orvoshoz kell rohannom. De nyugi eddig még egy alkalom kivételével nem az igazi betegek elöl vettem el a helyet,mert magánorvosokhoz rohangáltam mindig ahhoz, aki előbb fogadott. Nagyon nagyon sok pénzem ment így el,de a vizsgálatok után olyan nyugalom árasztott el,hogy úgy éreztem megéri.
Lényeg a lényeg... 4 hete elkezdtek fájni a csontjaim,először csak a kamézcsontom,aztán sípcsont,lábfej,még a lábujjaim is... másnapra benáthásodtam még örültem is,hogy akkor ez csak annak az előjele volt. De hiába jöttem ki a náthából,a fájdalom egyre rosszabb. A térdeim,bokáim,csuklóm,könyököm mintha lángolna,ég,szúr lüktet,fáj. De a vádlikban,combcsontomban,hátamban is érzek fájdalmat,az a baj hogy mindig máshol de folyamatosan. Pihenésre nem jobb sőt ágyban fekve a legrosszabb...
Próbáltam nyugtatni magam hogy el fog múlni ez is és eszembe ne jusson csontrákot diagnosztizálni magamon. De errefel 2 hete minden éjszaka leizzadok,arra ébredek hajnalban hogy vacogok és ragadok+köhögési ingerem van. Na ezen már felhúztam magam,egész álló nap agyalok,hogy most tényleg rákos vagyok? Nem akarok újra orvoshoz menni és súlyos pénzeket otthagyni de attól is félek ha nem megyek bajom lesz. A háziorvosomhoz mehetnék ingyen,de ő mire továbbutal valahová...a múltkor 2 hónap volt a várólista emlékszem.
Nagyon nagyon félek és nem tudom,hogy 1. Hülye vagyok 2. Halálos beteg
Mit tennétek a helyemben? Megbolondulok úgy érzem a nap minden percében erre gondolok. Lehet már meg is bolondultam.
Köszönöm a válaszod.
Őszintén eszembe jutott a neuropátia (komplett lexikon van a fejemben a betegségekről).
Na de hogy illik bele a képbe az izzadás? :(((
Nem csontrák, az biztos. De azért egy vérképet csináltass, ha nincs friss, nem árthat.
Valószínűbb azonban az, hogy idegi eredetű fájdalom. Meg van egy 3. opció is, amire a szorongásos hipochonder nem gondol: 3. Gyógyítható, vagy magától elmúló egészséügyi állapot
Na most, átérzem a helyzetedet, mert egy évtizeden át én is ilyen voltam. Csak ez nem egy önmagában járó állapot. Ennek oka van. Ha rájössz az okára, meg fog szűnni, de legalábbis erősen csökkenni az ezzel kapcsolatos szorongásod.
Nálam súlyos önértékelési zavarra volt visszavezethető (krónikusan alacsony önbecsülés). Úgy éreztem, hogy méltatlan vagyok az életre, és ezért vártam azt, hogy "mikor teszi rendbe ezt a dolgot az univerzum" - már úgy értve, hogy elveszi az életemet.
Valójában erre okom sem volt. Valószínűleg gyermekkori traumák álltak össze bennem ilyenfajta lelki beállítottsággá. De ezen lehet segíteni.
Orvos és gyógyszerek nélkül jöttem ki belőle szép lassan, önfejlesztéssel. Rájöttem, hogy nem vagyok kevésbé értékes másoknál, és ugyanúgy jogom van az élethez, mint bárki másnak.
Nálad is van valami elásva a mélyben. "Csak úgy" senki sem szorongásos hipochonder, mert ez egy eltúlzott, kiforgatott állapot. Nem normális.
Olyan, mintha valaki attól reszketne, hogy elüti egy autó, amikor egy gyér forgalmú mellékutcában áll a járdán.
Nem múlt el :(
Ugyanúgy izzadok éjszaka és fájnak a csontjaim,most már hogyha gyaloglok akkor is nem csak nyugalomban.
Voktam orvosnál beutalt egy nagy vérképre és tüdőszűrőre.
Rettegek pedig tudom ettől nem lesz jobb :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!