Ha kiderülne, hogy nagyon betegek vagytok és lehet hogy meghaltok elmondánatok valakinek a családban?

Szerintem gondolj bele a fordított helyzetbe és dönts aszerint, hogy neked hogyan esne, ha egy szeretett személyt hirtelen veszítenél el. Plusz utólag tudnád meg, hogy egyébként lett volna idő a felkészülésre, elbúcsúzásra. Az is eléggé gyilkos tud lenni, ha valakivel pont valami nézeteltérésed volt és akkor hal meg. Akkor majd rághatod magad, feloldhatatlan bűntudatod is lesz mellé. Pedig nyilván ha tudod, hogy nehéz helyzetben van, akkor ügyelni fogsz, hogy ne legyen konfliktus, meg igyekszel a jó dolgokra fókuszálni és kihasználni az időt vele. Ha meg előjel nélkül veszíted el, sokkal hangsúlyosabbá válnak egyszerű kis mulasztások, hogy pl. tegnap fontosabb volt neked egy másik ügy vagy hogy rég nem hívtad fel meg ilyenek. Ezeken emésztenéd magad. Úgyhogy mérlegeld, hogy tényleg jó döntés lenne-e ezt okozni a családodnak.

Nyilván ha nem tudnak titkot tartani, akkor egy embernek elég elmondani ahhoz, hogy mindenki megtudja, de talán érdemesebb pár családtagot összehívni és elmondani előttük, hogy ez van, bármilyen kimenetele lehet (ami egyébként teljesen igaz is, mert nagyon sok olyan eset is van, amikor a "küszöbről" fordul vissza a beteg), viszont azt is világossá kell tenni, hogy mit szeretnél és mit nem szeretnél tőlük. Ezt előtte át kell gondolni, hogy hogyan szeretnéd, ha viselkednének, meg mit szeretnél elkerülni. Egy ilyen nyílt akaratkinyilvánítást azért egy jóérzésű ember tiszteletben tart, különösen ilyen helyzetben, akkor is, ha a természetével ellentétes, mert drámázni és pletykázni szeretne.

Egy valamit tanulj meg!

Felkészülni az elbúcsúzásra nem lehet!

;)