Ha a gyereknek baja van (pl. megkésett beszédfejlődés) tényleg a szülők kapcsolatáig kell visszaásni, mint az okok gyökeréhez?

A pszichés, azaz lelki problémák adódhatnak a szülők közötti konfliktusokból, hiszen a gyerekek nagyon gyorsan megérzik a feszült légkört és ez nyomot hagyhat a viselkedésükön.

A megkésett beszédfejlődés okai között (logopédus vagyok) ritka az előbbi! Sokkal inkább öröklődés (ha pl. volt már a felmenők között valamilyen beszédhiba), lelassult általános fejlődés, fejletlen mozgásszint, akár egy kismértékű hallássérülés és még sorolhatnám azokat az okokat, amelyek gyakoribbak.

Ilyen szoros kapcsolatot a két dolog között és nem látok (jó pár éves tapasztalattal a hátam mögött).

Azt mondhatom, a szülők között rendeződő viszony egyértelműen javítja a gyerek érzelmi életét és ezzel minden téren a teljesítményét is. De pusztán ettől várni egy komolyabb fejlődésbeli elmaradás (zavar) javulását, sőt, megszűnését oktalanság volna!

(Azt viszont szülőként jó tudni, hogy ha különösebben nem jó a házasság, akkor – főleg a lelkiismeretes, odaadó, kicsit szorongásra hajlamos anyukák - elkezdenek fokozottan figyelni a gyerekre, és kisebb-nagyobb hiányosságokat felfedezni, a meglévőket felnagyítani. Tehát először is: nyugalom! Ha azt mondták a szakemberek, hogy 2-3 év múlva kijavul, akkor azért van is erre remény:). Ezek a változások mint ahogy írtad is, csak lassan, szinte észrevétlenül következnek be, érdemes naplót vezetni ezekről, akkor sokkal reálisabban látjátok a legapróbb előrelépést is. Különben hajlamosak vagyunk természetesnek venni egy-egy újdonságot.)

Írtad, gyógypedagógus foglalkozik vele, de kimondottan logopédushoz jártok-e? Az „okosító torna” nagyon jó mozgásterápia, a beszédközpont fejlődésére is hatással van, de lehet, hogy párhuzamosan be kellene kapcsolódnia a logopédusnak is.

Miben látjátok a legnagyobb elmaradást a kicsinél?

Nekem most 8 éves a kisfiam, 2. osztályba jár és 4 éves koráig egy szót sem beszélt. Nálunk nem vizsgálták a viszonyunkat, nem volt semmi probléma köztem és a férjem között. Sok "szakértő" elkönyvelte autistának -130-as IQ-val, stb. Az ok nem derült ki. Semmi probléma nem volt sem a terhességem sem a születése körülményei alatt. A szakértői véleményeknek köszönhetően nem akarták felvenni sehová oviba, de én minden évben, hol a polgármester, hol a jegyző segítségével járattam az intézménybe. Az év végén a vezető óvónő úgy nyilatkozott, hogy ezentúl a gyereket ismeri meg elöszőr és nem a papírokat, amit a bizottság kiállított.

Foglalkozott vele fejlesztőpedagógus, logopédus és jelenleg az osztály legjobb tanulója, matekból jóval előrébb tart mint az osztálytársai (pedig nem tanítja senki plusszban). Olvasás-írásból is jó, nem lett diszlexiás, mint ahogy bezengték.

Kitartás, biztos sokat fog fejlődni a gyereked. (Azt nem írtad mennyi idős.)