Naprol napra egyre lustább vagyok nem akarok semmit sem csinálni meg kedvem sincs, mit tegyek? Tényleg semmi energiám nincs

Nem vagy depressziós?

Mennyit alszol éjszakánként?

Vitaminhiány?

Stressz?

Ez lehet a nem megfelelő reggelitől valamint a túl sok tartósított élelmiszertől. Próbálj korábban reggelizni, egy késhegynyi zsiradékkal, és inkább nyers dolgokkal táplálkozni!

A szabadság gyilkosa a munkahelyeken a kilenc órás reggeli idő! Ezt még megspékeli ha három-négy péksüteményt tolsz be. Na ezzel biztos, hogy rabszolga leszel életed végéig!

Sajnos akárhogy szépítjük, ez bizony kőkemény depresszió. Lehet mondani, hogy nincs megfelelő motiváció, ami megadná a kellő lendületet, de ott, ahol gyermekek is vannak, és mégis ilyen állapotban vagy, nem lehet már szakember nélkül gyógyulni.

Elvégre az az érzés, hogy szülők vagyunk az egyik legnagyobb motivációt adja.

Javasolnám, hogy elsősorban keress meg egy kineziológust, aki ebben a segítségedre tud lenni! Mondd el ugyanezt neki, amit itt leírtál! Vagy egy pszichiátert, bár a tudatmódosító gyógyszerek ellen vagyok, de van néha olyan helyzet, amin már csak az segít.

S ha lehet, minél kevesebbet ülj a számítógép elé, mert az bizony ennek az állapotnak nem használnál! Sőt! Nagyon sokat árt.

Üdv!

Ha valahogy, bárhogy tudsz rá egy kis időt fordítani, SPORTOLJ! Akár fizikai, akár mentális problémával küzdesz, a sport elképesztően jó, akár napi fél óra laza futás is csodát tesz. Energikusabb leszel, jobban alszol = Másnap kipihentebben ébredsz, és sorolhatnám.

Amint lezárul az életem mosatni fejezete, újra elkezdek futni, mert egészen más életminőséget nyújtott, amikor korábban rendszeresen futottam.

Remélem, neked is sikerül! ;)

Csináltass egy vérképet, kizárandó a szervi betegségeket.

(leukémia).

Utaána irány a pszichiáter, mert a leírt tünetek a depresszió tünetei is lehetnek.

Kineziológus, meg ráolvasást felejtsd el, ellenben a sportolás napi szinten az nagyon hasznos a pszichoterápia mellett.

Szia! Nem tudom a fent említettek közül melyik fog beválni (én a pszichológusra szavazok), csak annyit tennék hozzá, hogy ne halogass sokáig.

A férjem pont ilyen helyzetben van (nekünk is két pici lányunk van, és korban is majdnem egyeztek), és én bármennyire is szeretem, nem marad elég energiám a két kicsi mellett, hogy őt is pátyolgassam. Egy darabig ment, de most már nagyon rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra! Én is kezdek depressziós lenni, a gyerekek is érzik hogy nincs minden rendben, és egyre többet gondolok rá, hogy talán nélküle kellene nevelnem őket. Nálunk ez az állapot lassan 2 éve fennáll, és nem tudom helyre lehet e még hozni.

Remélem olvasod még a válaszokat. Bármit is teszel, ne halogasd sokáig!

Még valami: Gimis koromban jártam pszichológushoz. Van amelyik hülye, de végül találtam egy jót, és sokat segített, hogy rendbe tegyem az érzéseimet!