Hogyan szűntessem meg a halálközeli gondolatokat?

Az emberek ezek miatt a gondolatok miatt találták ki a vallásokat, hogy legyen egy kapaszkodó. Nem tudni, hogy mi jön miután eltávozunk, de szerintem ne aggódj. Ha csak sötétség lesz, az sem lesz rossz. Csak nyugi, és biztosíthatlak, hogy nem csak te gondolkodsz ilyesmiken. Ha nem lenne benne egy csomó emberben a félelem a haláltól, akkor nem maradnának fenn az egyházak, hiszen gyakorlatilag ezeknek csak ennyi az értelmük, hogy együtt kitalálunk valami hülyeséget, és kérdések nélkül igazságként kezeljük ezt a fikciót, fejet hajtunk előtte mint a birkák. A másik haszna hogy a magányos és/vagy elveszett emberek egy közösségben, falkában érzik magukat, és nincsenek elanyátlanodva. És ha mégse jön be az életigazságként kezelt esti mese, lehet hibáztatni mást, mert átverte... Na mindegy, a lényeg hogy két módon foghatod fel a dolgot: az egyik, hogy szomorkodsz hogy az életben igazából semmi sem számít, jelentéktelen az egész, a másik hogy örülsz, hogy az életben igazából semmi sem számít, jelentéktelen az egész. A második felfogásmód elég nagy szabadságot és magabiztosságot ad, de ne feledd, a teljes szabadság és függetlenség csak álmodban lehet jó.Még annyi, az életben van néhány dolog ami ellen nem lehet semmit tenni, ami azért van hogy hátráltasson, és ezzel tanítson. Például arra, hogy ne aggódj olyan dolgokért, amik csak valamikor a távoli jövőben fognak bekövetkezni, élj a jelenben.

A te fiatalságod, szépséged, erőd egy nagyon röpke pillanat alatt eltűnik. Öreg leszel, csúnya és gyenge. Utána meghalsz mint mindenki. Ennyi. Vagy szerinted veled másképp lesz?