Mennyire vagyok nem normális?

Lehet azért van ez, mert nem vagy egyidősekkel napi kapcsolatban, csak azt éled meg, hogy fiatalabbakkal találkozol, vagy idősebbekkel, akik valahogy önkéntelenül azt juttatják eszedbe, hogy "elszaladt már az idő", "nem értem el semmit".

Én tiniként, huszonévesen is hasonló érzéseket éltem át és most 38 évesen is így érzem sajnos.

Ezek ilyen átmeneti érzelmi válságok. Múlandóak, de mindenkivel megeshetnek. Nekem is volt ilyen, ráadásul huszonéveimben, nyista baráti kör, nem volt barátnőm stb stb. Nagyon rossz 'kivénhedt' időszak volt. Aztán megismerkedtem egy sráccal(én is fiú) akivel haverok lettünk és elhívott a haverjaihoz kertipartizni. Pár nap alatt a társasági élet közepében találtam magam. Ez pedig adott egy akkora löketet az önbizalmamnak, hogy hamarosan a szerelem is bekopogtatott ráadásul egy nagyon szép, csinos lány képében, akivel 15 évre szorosan össze is kötöttük az életünket.

Majd ahogy mondom, 15 évvel később elhagyott, ráadásul a haverokat előzőleg lekoptatta, 2013ban újra kellett építenem az életemet. És siekrült. Megtanultam, hogy minden múlandó, nemcsak a jó, a rossz dolgok is.

A sztorimat csak azért írtam le, hogy hátha lelket öntök beléd. Ma 46 éves vagyok sok dolog miatt érezhetném magam lúzernek, de tudom, érzem, hogy minden hullámvölgy csak múlandó átmenetiség, így nem keseredek el, inkább kihozom az adott helyzetekből, amit tudok.

"33 évesen úgy érzem megöregedtem"

Mert valóban megöregedtél.

Sajnos, a mi 60-as korosztályunk már a rohanó, törekvő életvitelbe születtünk bele. Gyermekeinket is így neveltük, az agyon tartósított gyors kajákon, (szalámik, konzervek). Így a mostani fiatalság idő előtt megöregszik.