Miért ilyenek az emberek? Vagy csak én vagyok így vele?

Hogy miért ilyenek az emberek, az jó kérdés. Sokan önzőek, egoisták, irigyek, pénzéhesek, érdekemberek - kihasználnak másokat, mindig csak kapni akarnak, adni soha, ésatöbbi, ésatöbbi. A másik meg, hogy nem szeretik, ha valaki kilóg a sorból. Bármilyen sorból. Ha nem ugyanolyan, mint ők és/vagy a többség. De nézd csak meg, milyen a többség: kritikán aluli tévésorozatokat és valóságshow-kat néz (pár éve ezeknek volt a legmagasabb a nézettsége), könyvet nem olvas, színvonalas zenét nem hallgat (csak mulatóst vagy technót), és igénye sincs másra, jobbra, szebbre. A középiskolások jó része csak azért jár be, mert kell, de nyűg nekik a tanulás, nem vágynak a komoly tudásra, csak legyen meg a kettes (meg az érettségi). A felsőoktatásban is megtalálható ez a réteg, de azért már kisebb létszámban. A fiatalok számára az a szórakozás, hogy hétvégén elmennek diszkóba vagy kocsmába, berúgnak, drogoznak, alkalmi vagy rövid távú szexuális kapcsolatokat létesítenek - tisztelet a kivételnek.

Ebből a kivételből van kevés - és nekünk sokkal nehezebb "megtalálni egymást", pont az alacsonyabb létszám miatt.

De akár az egyedüllétet is meg lehet szokni - felületes kapcsolatokat (munka, iskola, egyéb helyeken), mert a mély barátságokban már nem hiszünk. Jó haverokat azért lehet találni, akikkel tudunk időnként beszélgetni olyan témákról, amikben nincs közöttünk nézeteltérés. Az első csalódások és sérülések még nagyon fájnak, aztán már egyre kevésbé - és az ember megszokja, hogy jóformán csak magára számíthat, és hogy nem érdemes túl sokat segíteni másoknak (kivéve ha nincs jobb dolga), mert visszakapni nem nagyon fogja, ha neki kellene valami. És azt is megtanulja, hogy felesleges ezen rágódni, és egyáltalán nem kell adni mások véleményére, és főleg nem szabad attól függenie a belső jólétünknek, hogy mások mit gondolnak rólunk.

Mindezek ellenére próbálkozhatsz új ismeretségeket keresni (pl. Facebookon állatvédő csoportok, zöld csoportok, egyéb segítő csoportok - azért az ilyen témákkal a normálisabbak szoktak foglalkozni. De sokat ne remélj tőlük (pl. állatvédő csoportok között is iszonyat ellentétek vannak, a híresek is sokszor csak marják egymást), és főleg ne hidd, hogy bárki is tökéletes. Mindenki csak addig tűnik normálisnak, amíg jobban meg nem ismered. Sok közös pontot találhattok, lényeges területeken is, de teljes egyetértés mindenben szinte lehetetlen.

De én azt gondolom, hogy még mindig ez a jobb lehetőség. Nehéz, de sokkal jobb a birkanyájban bégetésnél. ;)