Mi lehet a bajom? Depresszió?

Sziasztok! 19 éves férfi vagyok, jelenleg leraktam egy szakmát 3év alatt és most kezdtem el az érettségit 2év alatt pluszba. Lenne egy olyan problémám hogy suli után általában rendszeresen érzek magányérzetet, idegességet és olykor a nemem ellenére is zokognák akármennyire ciki".

Nem vagyok nagyon beszédes, tehát suliban is mindig olyan voltam hogy ha kérdeztek válaszoltam de ennyi, nem kerestem a bajt, nem voltam tanárnak beszólogatós-se.

Megvan egy pár fős baráti köröm velük elhülyéskedek, nekem nagyon sok idő kell hogy tényleg úgymond megnyíljak valakinek, addig csak azt a kis visszahúzódó szarost láthatják bennem.

3éve amikor átjöttem ebbe a suliba összeomlottam úgymond, nagyon megviselt de az előbbi sulimban, nem bírtam a tempót, neház volt, szarul tanultam meg kellett tenni, jártam ezután pszihológushoz. Neki rendszeresen beszéltem mindenről többnyire akkoriban is sírásig, de a modora nagyon nem tetszett, így amint úgy éreztem jobban vagyok közöltem vele és nem mentem többet. (Úgy viselkedett mint aki alig várja hogy végezzünk aztmenjen hazafele, flegmának éreztem)

Ez egy darabig be is vált, jobban voltam, kisség beszédesebb, lett barátnőm, aki sokat segített, egészen addig amíg szörnyű dolgot tett ami nem sokat segített az állapotomon, ha ez érdekel valakit leírom de hosszú.

A lényeg most vége a nyárnak beindult félig új közösség, számomra legalábbis. És megint előjött ugyan az amit anno éreztem..

Folyamatos stresszhelyzet már a suliban is egy szimpla táblánál levéstől is, remegek minimálisan és izzadok mint állat... Van két lány is akik nagyon jófejek és az egyikük tetszik, szimpatikus, a lányokkal ilyen téren problémám nincs is, de most mégis úgy éprzem meg sem bírok szólalni mellettük..

Anno felirtak nekem ataraxot meg később valami mást mondván ezek hangulatjavítók talán. Ezeket én szedtem az egyiktől nagyon bekábultam tehát suliba nemigen szedtem a másik jobb volt de a reakció időmet úgymond az is lecsökkentette.

Én voltaképp azért írtam ezt a regényt mert be vagyok már PÁNIKOLVA! Napközbe nem is eszem inni se nagyon iszom csak ha hazajövök, a reggeli is kimarad nálam, egyszerűen nem bírok enni bent, folyamatosan az jár a fejemben hogy néznek, és az orruk alatt vagy egymásnak sutyorásznak rólam.. Már tesizni is kellemetlen emiatt.

Nem tudom mit tegyek szerintem nem egésséges egy úgymond felnőtt embernél ez, mindig csak csodálni tudom osztálytársakat is milyen lazán fogják fel a sulit és simán szólogatnak mindenkinek én meg be vagyok feszülve mint a bolti zsír...

Elnézést ha hosszadalmas, ha még hiányzik valami kiegészítem..