Nem bírok az emberek szemébe nézni. Miért lehet ez?

Ennek nyomós oka is lehet. Nem történt esetleg valami megrázó élmény a múltadban? Kiközösítés, bántalmazás vagy hasonló?

Engem speciel általános iskolában közösítettek ki. Ennek köszönhetően beszűkültek a kommunikációs képességeim. Középiskolában elfogadtak, de nagyon nehezen találtam rá önmagamra. Ha mással beszélgettem végigizgultam a beszélgetéseket, félem mit fognak reagálni az emberek a mondanivalómra. A szemükbe se mertem nézni soha. Ha jobban belegondolok nem csak társalgás közben, hanem úgy általánosságban véve mindig a földet bámultam. Akár az utcán vagy bárhol máshol. Ebből akadtak vicces helyzetek is. Pl.: a mi iskolánkban van kampány, és az egyik osztály videóján rendesen meglepődtem, hogy van az iskola kapuja előtt egy utcalámpa, amit egy év alatt észre sem vettem. Pedig elég látható helyen van. A többiek meg csak nevettek, hogy még csak most veszem észre? xDD

Na de aztán kigyógyultam a dologból. :) A többiek kedves közeledése jótékony hatással volt rám, csakhamar sikerült feloldódnom. Javaslom te is igyekezz minél többet érintkezni másokkal. Nem baj ha félsz, szorongasz, akkor is menj oda másokhoz beszélgetni. Tudom, hogy nehéz, de muszáj próbálkozni, különben nehezen fogsz megváltozni.

A földbámulásból pedig az egyik lány osztálytársam egy frappáns megjegyzése gyógyított ki, közel 1 másodperc alatt: "Ha a földet bámulod, tokás leszel!" Mivel lány vagyok, ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy azonnal megpróbáljak változtatni ezen a rossz szokáson. xD