Soha nem tapasztaltam/kaptam szeretetet gyerekként és most nem tudok vele mihez kezdeni. Mit tegyek? Megőrjít!

Röviden: 28 èves nő vagyok. Apakèpem egyàltalàn nem volt soha, anyàmtòl meg csak bàntàst, megalàzàst kaptam egèsz èletembe (mai napig leszar). Gondolom ebből kifolyòlag van az, hogy az emberi kapcsolataim egyike sem èppen sikertörtènet. Van 1-2 règi baràtnőm, akikkel jò nèha talàlkozni, kibeszèlni az èlet dolgait, de ha nem talàlkozunk 1-2-3 hònapig , ùgy is elvagyok, nem hiànyoznak különösebben. Nèha telefon, face messenger ès kèsz. Règi pàrkapcsolataimra visszagondolva, senkit sem szerettem szerintem olyan igazàn. Szerelmi fellàngolàsok ugyan voltak, de hamar elmùltak ès különösebb ragaszkodàst senkihez sem èreztem (esetleg kènyszerből voltam velük, csak ne otthon kelljen anyàmmal)

Az igazi elköltözèsem/megszabadulásom otthonròl 4,5 ève törtènt, mikoris lett egy olyan pàrom, aki a mai napig nagyon szeret ès bàr rèszemről szerelem nem nagyon volt, mègis màs, erős egyezèsek vannak köztünk, amire tud èpìtkezni a kapcsolat. Nagyon jòl megvagyunk, mégis hiànyzik valami. Olyan szànalmas üressèget èrzek. Pedig nagyon jòl megértjük egymàst, ő főleg nagyon èrt engem, a testisèg is jònak mondhatò (nem az az egetrengető, de jò ès folyamatosan beszèlünk ròla, odafigyelünk egymàsra, hogy hanyattlàs helyett jòl működjön, ami bevàlni is làtszik) Szòval hiànyzik nekem a szeretet èrzèse, holott azt se tudom kb milyen azt èrezni. A pàromtòl sok szeretetet kapok, de nèha (sokszor), teher nekem, visszaadni nem tudom ùgy, ami frusztràl. Gyereket szülni nem akarok egyelőre, amìg magammal se vagyok tisztàban, addig főleg. Ès ha közös komoly dolgokròl van szò, akkor is görcsbe ugrik a gyomrom, hogy biztos nekem valò ez az egèsz? Hàzassàgot sem szeretnèk. Sem vele, sem senkivel szerintem. De mégis ott bùjkàl bennem, hogy biztos velem van-e a gond, vagy egyszerűen hiàba jòl megvagyunk, nem ő nekem az igazi. Nem tudom eldönteni, mivelhogy alapbòl nem ragaszkodok ès nem ragaszkodtam ùgy soha senkihez. Pszichoteràpiàba màr belementem eredmènytelenül, gyògyszereket (szorongàsra) időszakosan szedek. Mit lehet ilyenkor még tenni? Nèha legszivesebben meghalnék, vagy vilàggà mennèk teljesen egyedül, de vajon attòl boldogabb lennèk, ha felrugnèk mindent? Mivan ha defektes vagyok, ès mi van, ha egyszerűen csak ilyen a szemèlyisègem ès mèg nem talàltam meg a lelki bèkèmet?