Miért vagyok folyamatosan fáradt és lehangolt?

Másodéves gimnazista vagyok, pár hónapja (nem feltétlen az iskolakezdés óta, csak most jobban érzem) folyamatosan fáradtnak érzem magam, egyszerűen nincs az az alvásmennyiség, ami mellett kipihenten ébrednék, és lendületese végig tudnám vinni a napot. Alapból sem vagyok egy koránkelő típus, de korábban nem volt ilyen problémám, hogy már negyedik-ötödik órán nem tudtam koncentrálni, vagy hogy már az ébredést követő öt percben arra gondolok, hogy ha hazajöttem, milyen jót fogok aludni.

Reggel nyolctól fél négyig vagyok általában iskolában, háromnegyed négykor hazaesek, és itt ennyi volt a napom, gyakorlatilag utána semmi produktívat nem tudok csinálni. A házikat este nyolc felé szoktam összecsapni, és ha nincs dolgozat másnapra, egyáltalán nem tanulok. Hétköznap általában teljesen eluralkodik a káosz körülöttem, a tankönyvek halmokban az asztalon, holott van kijelölt helyük, a szennyes a sarokban satöbbi. Emiatt a szombatom (amikor van egy minimális energiám) takarításból áll, mert a kupi viszont zavar, nagyon is.

A fáradtság egy dolog, viszont van egy hatéves németjuhászom, és most két hete eljutottam arra a pontra, hogy megkérdeztem magamtól, hogy el tudom-e látni normálisan szerencsétlent? Szokásnaplót vezetek, szeptemberben összesen tizenegy sétánk volt, régen naponta minimum egy volt, hétvégén kettő is. Igazából borzasztóan sajnálom szegényt, de van, hogy leülök sorozatot nézni a séta előtt, és random elalszok, vagy öltözködés közben jövök rá, hogy nem tudok kimozdulni, nem visz rá a lélek.

Ez az utóbbi időben borzasztóan idegesíteni kezdett. Elegem van abból,hogy folyamatosan ásítozok, majd' lecsukódik a szemem, gyengének érzem magam, és eluralkodik felettem a lustaság. Anyával próbáltam erről beszélni, de csak annyit tudott mondani, hogy ez a kamaszkor, meg hormonok, meg hogy bírjam ki ezt a hátralevő időt. Vele egyébként jó a kapcsolatom, annak ellenére, hogy hatodikos korom óta vannak velem problémái. Viszont én ezt a kamaszkor dolgot nem látom reálisnak, az osztálytársaim tele vannak energiával, minimális alvással is működnek, nem esik nehezükre emberi időben kezdeni a napot. Én meg a fél életem alvással töltöm, lusta vagyok, nincsenek terveim, és az elkeseredettségen kívül maximum néhanapján egy szikrányi örömöt érzek, mást semmit.

Gondoltam arra, hogy talán az életmódommal van probléma, mert bár nincsenek káros szokásaim (dohányzás, italozás és féktelen hétvégi bulik, csak a heti egy energiaitalom), nem étkezek túl egészségesen. A reggelit kihagyom, suliban egy szendvics, és ha hazajövök akkor esetleg egy zacskós leves, vagy valami, amit könnyen össze tudok dobni. A tesiórán és a néhai kutyasétáltatásokon kívül nem mozgok túl sokat. Gondoltam arra is, hogy depresszió, de ennek nem látom túl sok esélyét. Nyár elején (ugyanezen okok miatt) csináltattunk egy vérképet, de a doki közölte, hogy tökéletes, csak a vérsüllyedésem volt kicsit magas (mint az öt évvel ezelőtti vérképemben is). Őszintén szólva, nem szeretnék ezzel a problémával orvostól orvosig járni, de ha nem javul, kénytelen leszek.

Ha valakinek van esetleg hasonló tapasztalat önmagával/gyerekével, akkor örülnék, ha megosztaná, vagy ha van valakinek elképzelése arról, hogy mi okozza ezt a levertséget és szűnni nem akaró fáradtságot, akkor azt szívesen olvasnám! Előre is köszönöm mindenkinek a válaszát!

16/L