Enyhe emelkedőn gyalogláskor, vagy sima terepen közepes sétánál miért fulladok ki?

Sziasztok,

31 éves srác vagyok. Nem dohányzom, hetente 1-2x mérsékelten iszom alkoholt ( max. 2 doboz sör a hét 2 napján ). Sportolok 3 éve, viszont a terhelést valamiért nem jól bírom.

Ha feljövök 2. emeletre már kissé lihegek, ilyenkor a pulzusmérő órám 176-os pulzust mutat. Tempósabb sétára simán lesz 150-160 közti pulzusom, kocogásra már 170-180 közti, míg erőteljes futásra már 190-200 közé ugrik a pulzusom.

Enyhe emelkedőn mikor megyek fel, sokszor megfájdul a vádlim, mintha elnehezülnének kissé lábaim és ilyenkor nagyon lihegek. Pulzust tapintva ilyenkor 160-170 körül lehet élből.

Voltam 5 kardiológusnál 2 év alatt, de semmi súlyos szervi gondot nem találtak, enyhe I. fokú mitrális insuffientián, és jelzett tricuspidalis insuffentián kívül. Mind az 5 kardiológus azt mondta, ezek nagyon minimális "eltérések", minden 3. embernek van ez a minimális eltérés. Terheléses EKG-n már az izgalom, lámpaláz hatására élből 160-as pulzusom volt, így raktak rá a futószalagra, pillanatok alatt elértem a 190-es célpulzust. Negatív lett az eredmény. Próbáltam azzal érvelni, hogy valószínűleg fiatalkori koszorúér szűkület lehet, de a kardiológusok nem igazán foglalkoztak ezzel. Teljesen tanácstalan vagyok, 3 éve küzködöm már ezzel. Az nem tudom mennyire számít, ha lassan tizenegy éve éjjel 2-3 körül fekszem le aludni, és délelőtt 10-11 körül kelek fel? Közrejátszhat ez a kissé fordított életmód talán a panaszaimhoz?

Mit tanácsoltok első körben? Vérnyomást is nézettem sokszor, az rendben van szerencsére. Csak pulzus szalad meg legkisebb terhelésre is, meg ez a kifulladás. Tüdőgyógyászaton is voltam, neg. volt az eredmény ott is.

Köszi előre is a segítségeteket!