Ájulás vagy szimpla beszédülés? Van köze a rossz látásomhoz?

Mondjuk szimpla szédülésnek nehezen tudnám nevezni... Azt hiszem, a középsuli előtti nyáron történt, és bizonyos okokból mindig eszembe jut, vajon mi is történhetett aznap. Nyár volt, béke, vakáció, asszem, keresztrejtvényt fejtettem (izgalmas jelenetek egy antiszoc kislány életéből). Felálltam a kanapéról, és elsétáltam a pultig tollat cserélni. Valamit elbíbelődtem még ott, nem szédeültem, nem éreztem semmit, például azt, hogy túl gyorsan álltam fel, szóval nem volt semmi, csak keresgéltem a pulton egy helyben állva. Aztán egyszer csak kicsúszott alólam a talaj, elment a látásom, és nekiestem a mögöttem lévő asztalnak, ami egy jó tízcentis véraláfutást okozott a hátamon. A fejemet nem ütöttem be, és végig ülőhelyzetben voltam, magamnál voltam, de hangyafocit láttam, és úgy éreztem magam, mintha magzatpózban feküdnék a földön, és közben forgatnának körbe-körbe. Próbáltam felállni, de nem ment. Az a vicc, hogy nem egyedül voltam a helyiségben, mert ott volt a tesóm, aki azért nem jött oda, mert azt hitte, hülyéskedek (antiszoc kislányok hülye humorának következményei), tehát ő azt látta, hogy ülök a földön, nézek magam elé, és próbálok felállni. Miután visszajött a látásom, felpattantam, és elsírtam magam, mert annyira megijedtem... Azt hiszem, akkortájt kezdett romlani a látásom, és mindig azon gondolkodom, vajon van-e összefüggés a dolgok között. Az a helyzet, hogy nem szimplán rossz a szemem, hanem rengeteg optikusnál és szemésznél voltam már, de egyik se tudott eddig olyan szemüveget a kezembe adni, amivel jól láttam volna... Próbáltam a kontaktlencsét, az jó volt majdnem egy évig, de aztán felhagytam vele az ára miatt. A szemüveget viszont rühellem, nem tudom megszokni, torzít, idegesít, nem látok vele úgy, ahogy szeretnék. A mostani szemüvegem 1 hónapos, és annyira idegesít, hogy elmentem vele szemészhez, aki újabb szemvizsgálatot csinált velem, de végül ugyanarra a dioptriára lyukadtunk ki, mint ami a szemüvegemben van. A vizsgálat alatt végig azt vártam, hogy tegyen már be egy normális lencsét, de végül is szerinte nekem erre van szükségem, pedig tök rossz volt végig az egész, ott szenvedtem a számok leolvasásával. Néha, bizonyos fényviszonyokban (mesterséges fényben) olyan, mintha lenne egy kis kettős látásom, és ezt az optikusoknak/szemészeknek is mondtam, ami miatt cilinderes lencsét kaptam ugye szemtengelyferdülés miatt. Viszont... az a fura, hogy amikor bizonyos fényviszonyokban rosszul látok, olyankor becsukom az egyik szemem (tök mindegy, melyiket), és máris normálisan látok. Két szemmel viszont katasztrófa, és nem értem, miért, és nem értem, az 5000 optikus és szemész közül miért nem figyel rám egyik se komolyan, pedig mindig viszem a szemes papírjaimat, hogy ne a nulláról kezdjék a találgatást, és mindig elmondom, hogy nem vagyok egyszerű eset (a szemvizsgálatokat is utálom, mert kb. semmi különbséget nem szoktam érzékelni a kipróbált lencsék között). Lehet, hogy a koponyámat kellene megvizsgáltatnom...? Vagy az "ájulásnak" és a szememnek nincs köze egymáshoz?

Jaj, még valami... Az egyik szememben van egy heg, ami miatt folyamatos kis vibrálás van a látóterem egy bizonyos pontjában. Biztos ez is benne van a dologban, de ez akkor sem magyarázat arra, hogy miért látok jobban egy szemmel, mint kettővel. Szerintetek ki kellene vetetnem az egyik szemgolyómat? Haha, csak vicceltem.

Köszönöm annak, aki ezt végig tudta olvasni és válaszol is. .)

(áháh, véletlen egyszemű lett a smiley, de pont találó ide, úgyhogy így hagyom)

L25