Még sosem volt alvásparalízisem, várható, hogy lesz?

Szerintem az emberek többsége átéli legalább egyszer, de olyan durva valószínűleg nem lesz neked, hogy naponta-hetente átélj párat.

Előre rástresszelned viszont felesleges, én például szinte soha nem álmodtam/hallucináltam félelmeteset, lehet az is közrejátszik, hogy én se hiszek az ezoterikus dolgokban. Egyetlen alkalommal hittem azt, hogy áll valaki az ágyam mellett, az tényleg félelmetes volt, meg egyszer úgy hallottam, mintha valaki lépkedne a padlón, de tudtam, hogy alvási paralízisem van, úgyhogy nem ijedtem meg. Néha azt gondoltam, hogy valamelyik családtagom/barátom van mellettem, és nekik próbáltam szólni, hogy nem tudok mozogni, de töbnyire még ez sincs. Szóval tényleg semmi ijesztő. :)

Legtöbbször stresszes időszakban, rendszertelen alvásnál, esetleg alkohol/gyógyszer hatására, és háton fekve élnek át ilyet az emberek, ha ezeket elkerülöd, minimalizálhatod az esélyt, de mindig ott van.

Félni azonban felesleges, amint rájössz, hogy nem tudsz mozogni, koncentrálj a nyugodt légzésre, aztán lassan próbáld meg kinyitni a szemed, megmozdítani a kisujjad, vagy valami hasonló viszonylag kisebb erőfeszítéssel járó dolgot csinálni. Aztán ha felébredsz, próbálj meg nem rögtön visszaaludni, mert én azt vettem észre, hogy olyankor gyakran megint van. De reméljük megúszod, és egyszer se lesz életedben, attól még, hogy nem kifejezetten félelmetes, nem egy kellemes dolog.

Attól is függ, hogy mi volt a hallucináció. Én egyszer úgy aludtam el, hogy mellettem volt a barátom, utána azt képzeltem, hogy ül mellettem és olvas, én meg próbálok hozzá beszélni. Aztán kiderült, hogy ő addigra már bent se volt a szobában. Bár ez még az elején volt, akkor még az alvási paralízissel is csak ismerkedtünk. :)

De amúgy rá lehet jönni, hogy csak képzelgés volt, szerintem. Ha más nem is, apró különbségek mindig vannak, pl. álmomban megy a tv, de igazából ki van kapcsolva. Meg ha vége, konkrétan érzed, hogy felébredtél, amint sikerült megmozdulnod, hirtelen kipattan a szemed.

Hát ez egy nagyon jó kérdés. :)

Én mindig inkább álomnak fogtam fel, a szemem is legalább félig csukva van olyankor. Viszont az agyunk valamilyen szinten már ébren van, nehéz megmondani, hogy ha már ilyen mértékben ébren vagyunk, álmodhatunk-e, vagy hallucinálunk. Ha jól emlékszem, sok helyen inkább hallucinációnak írják, bár túl sok dolgot az orvosok se tudnak még róla.

(4-es és az utolsó voltam)

Sok függ attól, hogy miben hisz az ember. Olyan is van, aki imádkozik, ott is inkább a koncentrálás segíthet szerintem.

Én nem vagyok se vallásos, se ezo-hívő, valószínűleg ezért is ilyen 'lazák' az álmaim/hallucinációim.

Én is olvastam sok rémtörténetet az elején, de eddig még embert is csak kétszer képzeltem be. Gondolom, mert inkább egy betörőtől vagy gyilkostól félek, mint egy démontól. :D

Legtöbbször tényleg csak annyi félelmetes van benne, hogy nem tudok mozogni, ha alapjáraton szkeptikus vagy, valószínűleg te se földönkívülieket meg jetiket fogsz odaképzelni, ha esetleg lesz is alvási paralízised.