Ez depresszió vagy csak a kamaszkor velejárója?

Attól félek, hogy a szüleim csalódnak bennem, ideges, ingerlékeny vagyok, úgy érzem, hogy egy fiúba sem tudnék szerelmes lenni, egy fiú sem fog tetszeni soha, egyszerűen nem tudok érezni, olyan vagyok mint egy rongybaba, most karácsonykor és mikuláskor is inkább elbújtam volna valahova egyedül, mert semmihez sem volt hangulatom, semmihez sincs kedvem. Persze ezek néha elmúlnak, de mindig visszajönnek az érzések, hohy én egyáltalán miéet vagyok itt. Ha valami viccesen röhögnek a barátaim nekem akkor is csak egy kényszeredett vigyorra futja. Már tél elejétöl tart ez az egész? Csak túldramatizálom? Kérlek segítsetek! 14/l